A jai alai (pelota) egy rendkívül gyors labdajáték, amelyet már az ősi maja városban, Uxmalban is űzhettek. A modern pelota – ez esetben: pilota – viszont a baszkok érdeme, nem egy elterjedt sportág, hiszen a megálmodóin kívül a legtöbben és leglelkesebben Franciaországban, Latin-Amerikában és az Egyesült Államokban űzik.
Persze Magyarországon is sokan ismerhetik, hiszen meglehetősen népszerű hírvivője volt a pelotának, mégpedig a Piedone-filmek világhírű színésze, Bud Spencer, aki az És megint dühbe jövünk című filmben parádézik a speciális dobóalkalmatossággal a kezén, és persze fantasztikus játékkal nyeri a fontos meccse(ke)t.
A pelotát játszhatják egyénileg, párosban vagy akár hármas csapatokban is, összesen maximum nyolc egy- vagy többtagú gárda vehet részt a játékban, legalábbis az amerikai változatában.
A pálya (amelynek többféle mérete is van, és megkülönböztetnek szabadtéri és teremben játszható formációt) három oldalról fallal van körülvéve: az elülső a frontis, a hátsó a rebole, az oldalhatárolók pedig a lateral nevet viselik. A pálya negyedik oldalát háló választja el a lelátón elhelyezkedő nézőktől. A pálya tizenöt számozott sávra oszlik, az adogatózóna a négyes és a hetes sáv közötti tér.
A labdát a cestával kell elkapni, és ugyanazzal a mozdulattal visszadobni.
A labdát vissza lehet ütni anélkül, hogy földet ért volna, vagy miután egyszer pattant a földön, illetve fontos részlet, hogy a dobógolyót az elülső falra kell küldeni, s mindig a falra festett zöld területen belülre.
Az első két játékos úgy kezdi a játékot hogy az egyes számú zónában elhelyezkedők adogatnak. Ha az egyik szereplő hibázik, pontot veszít, majd visszatér a játékosok kispadjának végére, s a következő szereplő áll be a játékba. A játék addig folytatódik, amíg valamelyik fél eléri az előre meghatározott nyerési pontszámot, döntetlen esetén viszont tovább folytatják a játékot.
Pontot ér, ha az ellenfél csak egynél több lepattanás után tudja visszaküldeni a labdát, ha elvéti, nem hajítja vissza labdát a szemközti falra, nem tudja megfogni és folyamatos mozgásban tartani. A labdát úgy kell adogatni, hogy az elülső falra küldve, és onnan az ütközés után az adogatózónába pattanjon vissza. A cél az hogy az ellenfélnek ne sikerüljön végrehajtani ugyanezt a mozdulatsort, hibázzon, s így pontot veszítsen.
A cesta gesztenyefa keretre illesztett, nádból font kosár, amelynek nagyságát a játékos szerepe határozza meg. A pálya elülső részén elhelyezkedő pelotások cestái általában kisebbek mint azokéi, akik hátul játszanak. A játékos a cesta külső feléhez varrott bőrkesztyűt visel, és ezt a felszerelést hosszú szalaggal rögzítik a kézhez.
A játékosok fehér nadrágot, színes övet és színes, számmal ellátott inget vesznek fel a meccsekre, lábukon gumitalpú cipő, fejükön védősisak van.
Azok a sportolók, akik magas szinten űzik a pelotát, fantasztikus mozdulatokkal, helyezésekkel, dobásokkal és látványos technikai képességről árulkodó trükkökkel szórakoztatják a közönséget – pont úgy, ahogyan Bud Spencer is legendás alakításában.
A VILÁG SPORTJA SOROZAT EDDIG MEGJELENT RÉSZEI
– Megunhatatlan játék a védések és gólok bűvöletében
– A mancsozóbot legendája: böjti udvarlás sportosan
– Halálos játék Mexikóban a szent labdával
– Mesteri dárdavetők: hibátlan célzás a kókuszdióra
– Magyar virtus: finoman eldobott böltetőpálca
– A tánc, a harc és a sport pazar művészete: capoeira
– Az elfeledett guncsa: vigyázat, sérülésveszélyes sport!
– Disznóbendő-rugdosástól az Európa-bajnokságig
– Eszkimó hagyatékból született a harcos kajakpóló
– Kalari: négyezer éves önvédelmi sport
– Látványos passzok és gólok – lóhátról
– Népszerű nép játék volt egykor a magyar méta
– A tarahumara csodafutók titka évszázadok óta megfejthetetlen
