A krokett (croquet) ütős labdajáték, és nem tévesztendő össz a krikettel vagy éppen az igen népszerű burgonyaétellel… Főleg Franciaországban és Angliában játsszák, érdekessége, hogy csupán egyetlen alkalommal szerepelt olimpiai sportágként – 1900-ban –, utána törölték a programból. A krokettben a résztvevők törekvése, hogy tizenkét kapun keresztül egy fakalapács segítségével átüssék golyóikat, s persze a lehető legkevesebb érintéssel. A pálya füves, 30×40 méteres, két vagy négy játékos vehet részt az ütésekben, az általuk terelt labda egy középponti ék irányába történik. A küzdelmet az a csapat nyeri meg, amelynek tagja(i) elsőként halad(nak) végig a pályán, s meghatározott idő alatt a legtöbb pontot szerzi(k), vagy mindkét golyó célba jut.
A kapukat gömbvasból készítik, fehérre festik a jobb láthatóság kedvéért: az első „ketrec” koronája kék, az utolsó fordítókapué piros, míg a célt jelentő ék fából készül.
A versenyben egy pont jár annak, aki a golyót a következő kapun átjuttatja, és egy pont akkor, amikor a golyó a pálya végén elhelyezett éknek ütközik. Tehát egy golyó sikeres terelése tizenhárom pontot eredményezhet a csapatonként lehetséges huszonhat pontból. A játék akkor ér véget, amikor az egyik fél mindkét golyója végigmegy a tizenkét kapuból álló pályán és az éken. Ha az előre meghatározott idő lejártával nincs győztes, az épp játékban lévő krokettes befejezi a menetét, ellenfeleinek is van még egy-egy lehetősége, ezután a győztes az lesz, aki több pontot szerzett.
A felek váltakozva ütnek, és egy-egy menet során bármelyik labdát használhatják, de menetenként csakis a kiválasztottat. Elvileg egy menet csak egy ütésből áll, de külön ütés is szerezhető, ha a golyót keresztüljuttatják a következő kapun az úgynevezett rendes folytató ütéssel, vagy rokettet érnek el. Rokettnek nevezik azt, amikor az ütő játékos labdája egy másiknak ütközik. A rokettet aztán a krokettütés követi, majd – hacsak valamelyik golyó nem került játékon kívülre – a folytatóütés következik. Egy menetben egy golyó csak egyszer rokettálható, kivéve, ha az ütőjátékos a golyót egy kapun keresztüljuttatva pontot szerez. Ha egy ütés során a játékos labdája két golyónak ütközik, az elsőként eltalált játékszer számít rokettáltnak.
A párosversenyek szabályai általában egyeznek az egyéni versenyével, kivéve, hogy a sorrend változik.
A játékos tanácsot adhat társának, beállíthatja annak golyóit a rokettütéshez, és jelezheti az irányt, amelyre a kalapácsot lendíteni kell, de kellő távolságban kell helyezkedni a versenyzőtől, amikor az ténylegesen üt.
Elfogadott a hendikeprendszer, egyéni versenyeken külön menetet adnak minden egységnyi különbségért, ezt bisque-nek nevezik. A krokett egyszerű játéknak tűnik, azonban – amint arról az 1900-ban rendezett párizsi olimpia krónikája is tanúskodik – hosszú ideig, akár hetekig is elhúzódhat, így manapság sem várható, hogy a profi sportok között előkelő helyet vív ki magának, azonban szabadtéri szórakozásnak a megfelelő kapu- és ütőfelszereléssel ebben a rohanó világban remek időtöltés lehet.
Fotó: wikipedia
A VILÁG SPORTJA SOROZAT FEJEZETEI
– Kosárlabda ez is, de pálánkok nélkül és sajátos szabályokkal
– Ha magyar sport lenne, gyeptekének nevezhetnénk
– A lacrosse csak azoknak való, akik tűrik a fájdalmat
– Bud Spencer nagy dobása: amikor a fal adta a másikat…
– Megunhatatlan játék a védések és gólok bűvöletében
– A mancsozóbot legendája: böjti udvarlás sportosan
– Halálos játék Mexikóban a szent labdával
– Mesteri dárdavetők: hibátlan célzás a kókuszdióra
– Magyar virtus: finoman eldobott böltetőpálca
– A tánc, a harc és a sport pazar művészete: capoeira
– Az elfeledett guncsa: vigyázat, sérülésveszélyes sport!
– Disznóbendő-rugdosástól az Európa-bajnokságig
– Eszkimó hagyatékból született a harcos kajakpóló
– Kalari: négyezer éves önvédelmi sport
– Látványos passzok és gólok – lóhátról
– Népszerű nép játék volt egykor a magyar méta
– A tarahumara csodafutók titka évszázadok óta megfejthetetlen
