Hogyan lett kockahasam?
Ösztönösen alakítottam ki azt az edzésmennyiséget és étkezési rendszert, amelyek együttesen hozták meg az eredményt. A harmincas éveim közepén lett kockahasam, és 45 esztendősen még mindig van.
Az, hogy kockahasam van, jelentősen megkülönböztet a többiektől az edzőteremben. Rengetegen kérdezik meg, mi a titkom. Nyilvánvalóan genetika kérdése is, hogy kinek hol vannak a zsírraktárai. Nekem, nő létemre, főleg far- és combtájékon vannak lerakódások. Vannak olyan nőtípusok, akik a csípő és a has környékén halmoznak fel nagyobb mennyiségű zsírszövetet.
A férfiak is inkább hasra híznak, ami azt jelenti, hogy a kockahasprojekt nagy kihívás lesz nekik, hiszen a jelentős, régóta duzzadó zsírraktárakat a legnehezebb lepucolni.
Hogy miért a zsír eltakarításával kezdem?
Nos, azért, mert a kockahas leginkább annak a függvénye, hogy kinek mennyi zsír takarja el a hasizmait. Mivel lokális zsírégetés nincs, a hasra gyúrás nem is eredményez kockás hasat. Persze mindenképpen hasznos, ha az ember végez törzserősítést, benne hasizomgyakorlatokat is, de a sok hasazástól még nem lesz valakinek kockás a hasa.
A tudatosan kialakított, hosszú távon megtartott, következetesen végigvitt diéta mellett végzett tudatos hasedzés tónusosabbá teszi a hasizmot, vagyis a zsírpárnáktól megszabadított has erősebb és esztétikusabb lesz.
Na de hogy néz ki az a diéta, amelyik zsírvesztéssel jár, miközben izomvesztést nem eredményez?
Ahhoz, hogy a zsírhoz „nyúljon” a szervezet, csökkenteni kell a szénhidrátbevitelt. Mivel egyénfüggő, hogy kinek mennyi az alapanyagcseréje (vagyis mennyi kalóriát éget el akkor is, ha nem csinál semmit), és milyen aktivitást végez napközben, nem jelenthető ki, hogy „iksz” grammra levitt szénhidrátbevitel csodát tehet.
Ha valaki kockahasra vágyik, ajánlatos folyamatosan csökkentenie a szénhidrát bevitelét, ügyelve arra, hogy még a bevitt szénhidrát is lassú felszívódású legyen. Eközben azonban folyamatosan figyelnie kell a fehérjebevitelre is, hiszen fontos, hogy a diétánk közben ne veszítsünk izmot. A fehérjebevitel, ahogy a szénhidrátbevitel is, nagy mértékben függ a napi aktivitástól, az edzésmennyiségtől.
Mindezeken túl nagyon nem mindegy, hogy ki hogyan edz.
A zsírégetés folyamata a zsírégető pulzuszónában éppen úgy megvalósul, mint az intervalledzések során. Tapasztalatom szerint az egyik legjobb zsírégető edzés a súlyzós.
Ráadásul kombinálom. Heti háromszor úszom, egyszer futok (minden vasárnap 21 kilométert) és heti három-négy erősítő edzést végzek; gyakran még a súlyzóst is megspékelem keringésfokozó gyakorlatokkal, rope workouttal vagy ugrókötelezéssel. Én azért választom ezt a módját az edzésnek, mert nem dolgozom nagy súlyokkal, vagyis maga az erősítés nem mindig viszi fel a megfelelő tartományba a pulzusomat.
S akkor megosztom azt is, hogy mit eszem, mondjuk, egy keddi napon, amikor két erősítő edzésem van.
Reggeli: banánturmix kollagénnel és rizstejjel
Tízórai (edzés után): NeoLife shake
Ebéd: baromfi/marhahús/hal/kacsa és rizs/barna rizs/rizstészta és nyers vagy párolt zöldség
Uzsonna: gluténmentes gabonapehely (köles, quinoa, amarant, lenmag), aszalt gyümölcs, olajos magvak, mák rizstejjel
Vacsora: 3-4 tojás, sonka, nyers zöldségek
Folyadék: egész nap vizet vagy gyógyteát iszom
Az étkezéseimet sohasem mérem le, több mint tíz éve ösztönösen adagalom magamnak az ételt. Mindig érzem, ha valamiből keveset fogyasztok, mindig észreveszem a testemen a változást, érzem az erőnlétemen, ha valamiből kevesebbet vittem be a kelleténél.
Mindig van nálam „mentőöv”, ha megéheznék, ha elkalkuláltam volna magam (alma, pelyhek, shake), de ez ritkán fordul elő.
Hiszek abban, hogy ha az ember kiismeri magát, ha az étrendje megszokottá válik a számára (persze lehet újítani, én is megteszem), ha az edzések beépülnek a mindennapjaiba, akkor már nem lesz teher a kockahasért dolgoznia. De szerintem sokkal jobban megéri a jó közérzetért edzeni, és akkor – előbb-utóbb – óhatatlanul jön vele a kockahas is.
