Aniela Gottwald négyezer mérföldet, azaz körülbelül 6500 kilométert lovagolt Kaliforniából a Brit Kolumbiában található szubalpin medencéig, a Sacred Headwatersig. Két lóval és egy kutyával tette meg az utat. A csaknem egyéves, kemény túrával sok társához hasonlóan elsősorban a természetvédelem fontosságára szerette volna felhívni a figyelmet, például szeretné megóvni a Sacred Headwaterst az iparosítással és építkezésekkel járó káros hatásoktól. Dokumentumfilmet is forgatott a nem mindennapi kalandról.
Jó kérdés persze, hogy miért épp lovon, és miért épp Kanada egyik legnyugatibb tartományát választotta célállomásnak.
Kezdjük talán azzal, hogy négyéves korától egy apró, 167 főt számláló kis amerikai faluban nőtt fel lovak, csirkék és kecskék között, és mint mondja, a lovak iránti szenvedélyét az édesanyjától, a kirándulás és a természet iránti rajongását pedig elsősorban édesapjától örökölte. Kétévesen már lovagolt, ha pedig éppen nem, akkor vagy az édesapjával kirándult, vagy egyedül fedezte fel a környék csodáit.
Mint mondja, örökre magába szívta a természet szeretetét, és bár a középiskola elvégzése után dráma- és dokumentumfilm-készítést tanult Prágában, illetve New Yorkban, hamar ráébredt, hogy nem érzi jól magát a fullasztó nagyvárosi közegben. Gyorsan visszatért a természethez, és egy hátizsákkal nekivágott Ausztráliának. Tizenkilenc évesen, édesapja halála után csak a természet közelsége nyújtott neki vigaszt, és folyamatosan azon gondolkodott, mihez kezdjen az életével.
Farkaskutyájával és két lóval bejárta Coloradót, és mint mondja, számos nehézséggel és buktatóval kellett szembenéznie, de ezek tették igazán erőssé. Annyira erőssé, hogy később két lóval vághasson neki a csaknem hétezer kilométeres túrának.
Csakhogy majdnem meghiúsult a terve, amikor egy futótűzben leégett a család otthona, és csak a szerencsének köszönhette, hogy lovai életben maradtak. Az egyik musztángja, Jax pedig nagyjából félúton annyira boldogtalannak tűnt, hogy úgy döntött, nem erőltet rá semmit, és nélküle folytatta az utat, amelyre olyan sokat készült.
„Hosszú évekig tervezgettem ezt az utat, amellyel egy régi álmom vált valóra. A vadonban nőttem fel, gyerekként órákat töltöttem az Appalache-hegység felfedezésével. Úgy éreztem, a természet az én mennyországom, az igazi otthonom.
Aztán később, ahogy egyre inkább ráébredtem a klímavédelem fontosságára, úgy éreztem, fiatal nőként feladatom, hogy megvédjem a természetet.
A Sacred Headwaters nemcsak az egész út legfontosabb állomása volt, nekem ez Észak-Amerika egyik legjelentősebb helyszíne, az észak-nyugati civilizáció születésének bölcsője. Még mindig élnek ott őslakos törzsek, őrizve a kultúrájukat, és a szénbányászat fejlesztésével, az utak építésével éppen ez kerül veszélybe.”
Persze a Sacred Headwatersig tartó út nem volt zökkenőmentes, a fáradtság mellett számos veszély leselkedett Aniela Gottwaldra. Arról nem is szólva, hogy a lovait közvetlenül előtte törte be, ráadásul a musztáng elég problémás jószág – de, mint meséli, ő éppen a vadsága miatt szereti, és azért, mert az ösztöneit követi. Ezért nem is választott volna másik fajtát.
„Kilenc hónap távol az otthonunktól nagyon hosszú idő, így nagy kitartásra volt szükségem – folytatta. – Ráadásul olyan területen mentünk keresztül, ahol rengeteg a medve, de szerencsére a kutyámnak köszönhetően sikerült elkerülni az ezzel járó veszélyeket. A félelem egyébként egészséges dolog, a kockázat mindig jelen lesz – de több embernek kellene a szenvedélyének élnie. Szerencsére nagyon sokan segítettek az út során, így könnyebb volt küzdeni azért, amiben hiszek. Az igazi hősök azonban azok az őslakosok, akik évek óta azért küzdenek, hogy megóvják azt a területet.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
