Egy óra ötven perc alatt 8.40 kilométer – nem valami nagy tempó, ugye?
Való igaz, nem izomszaggató az iram, de ha hozzáteszem, hogy árral szemben is bele kellett húzni (szó szerint), akkor picit talán árnyaltabb a kép sebességügyileg.
Jelentem, belebolondultam az evezős deszkázásba!
Ráadásul elkezdtem összehasonlítgatni a vízi (SUP-) és a szárazföldi (futó-) adatokat, és azt láttam, hogy amíg kilenc kilométer kocogás során elégettem 677 kalóriát, addig a 8400 méter evezést 822 egységnyi energiafelesleg bánta.
S mivel fogyni, szálkásodni mindig kell (nekem speciel van miből…), nagyon nem mindegy, hogy miként oldom meg ezt a bizonyos napi, heti, havi kalóriadeficitet.
Érdekes, amíg a futóedzéseken úgy kell magamba könyörögni valami frissítést (na persze a kellemesebb hétköznapokon, nem pedig az elmúlt hét hőségkatlanában), 110 percnyi evezést követően simán lehúzok egy liter vizet, holott általában már supozás közben is eltűnik a hét és fél deciliteres kulacs tartalma. A vízen a jelek szerint meglehetősen nagy a folyadékveszteség (mondjuk, árnyék sincs sehol), ráadásul a SUP-on evezve tetőtől talpig dolgoznak az izmok, s ennek hatását általában másnap délelőtt érezni leginkább, amikor hirtelen nem könnyű nekiindulni, lehajolni, emelni – némi izomlázszerű villanást kell legyőzni. Ugyanakkor igaza van futóügyekben jártas kollégámnak, aki amondó, a kalóriaadatok mellett azért érdemes foglalkozni a pulzusgörbékkel is, mert gyorsan kiderülhet, hogy a futás keringésügyileg még mindig a leghatékonyabb. Nos, valóban az, de… A hőség kontra sportolás kapcsán ebben a tomboló nyárban mégis barátságosabb késő délután a Duna fodrozódó, kavargó vízén haladva magam mögött hagyni a kilométereket.
Persze a strandmókát sem kell misztifikálni, ugyanakkor ha valaki igazán sportosan próbálja elsajátítani a SUP-hajtást (lásd még árral szemben), azért megtalálhatja a megfelelő kihívásfaktort.
Az evezéstechnika, a testtartás, az izommunka, a fordulás kivitelezése ugyanis rendkívül dinamikussá teheti a „pancsolgatást”, viszont – és talán ez a legfontosabb szempont – a SUP még a békés evezgetés során is rendkívül energizáló tevékenység. Márpedig a mentális erőnlét megalapozása a mai világban óriási kincs. Az is erős érv, hogy kánikula idején hatékonyabban, ugyanakkor mégis kíméletesebben feszülnek az izmok evezés közben, vagyis – ha már a futással példálóztam – a supozás talán az egyik legtökéletesebb keresztedzés lehet. Sőt! Nemcsak hogy lehet, annál is több, mert miközben az árral, a hajók keltette hullámzással küzd valaki, előfordulhat, hogy a part menti sekélyesben egymáshoz kapcsolt deszkákat is lát, majd néhány perccel később már azt, hogy a víz és SUP-ok hátán csoportos jógaóra kezdődik – micsoda sportharmónia! Azon sem lehet csodálkozni, hogy az elmúlt napokban igazán lelkes beszámolókat olvashattunk a Balaton-átevezésről, s azon sem, hogy ugyanezen kihívás apropóján szép számban lehetett látni a fotókon és videó-összeállításokban az állva evezős kollégákat. S hogy itt és most picit „hazabeszéljek”: a nemzetisport.hu oldalra készített kisfilm remek kedvcsinálót adhat, hogy megszülessen az elhatározás, ezen a nyáron a SUP-pal is érdemes tesztelni a magyar tengert, persze, azért nem árt a nagy kaland előtt tájékozódni, mit és hogyan enged a „vízi KRESZ”.
S hogy ne csak a Balaton legyen mindig fókuszban: a legnépszerűbb videómegosztó oldalon a dunai túrasupozáshoz is találni beszámolót többrészes sorozat formájában: a VADON SupOn hobbifilmje a Mosoni-Duna-ágban pár évvel ezelőtt lezajlott hosszabb távú vízi kirándulás helyszíneire vezeti el az érdeklődőket, így az is kiderül, hogy a SUP-okat elég jól meg lehet pakolni a táborozáshoz, hosszabb kihíváshoz szükséges, de kevésbé szükséges cuccokkal is.
Ami biztos, az állva evezéssel új világ nyílik meg a hobbisportolók előtt – fantasztikus élmény pár órán és néhány kilométeren át valósággal lebegni a víz, mi több, kicsit a túl zajos világunk felett is.
