Túl sok a bejgli? Megesik ilyenkor. Mi a teendő, ha valakinek kissé sok volt a finomságból? Az én tanácsom az, hogy ne szilveszteri fogadalmat tegyen, és várja azt, hogy január 22-re már kidolgozott felsőteste lesz – ez sajnos nem így megy.
Vannak barátaim, akik hetekig böjtölnek, mindent megvonnak maguktól, úgy élnek, mint az élsportolók, számolják vissza a napokat, és amikor letelik a kiszabott idő, mindent bele: evés, ivás, ami belefér! Vagy még több is…
Szerintem nem ez a helyes út, az elvonás túl nagy stressz a szervezetnek, miként az az időszak is, amikor semminek nincs határa. Lehet úgy is élni, hogy két krémessel fojtjuk le a velős pacalt, ha az valakinek megfelel – a megoldás az életmód kialakításában rejlik.
Nem az a cél, hogy ha ember elindul, azonnal heti tíz kilométert lefusson, nem kell az órát, a távot nézni, az ráér, ha a futás az életünk része lesz, és célokat tűzünk ki magunk elé – a január legyen a futás megkedveléséé! A fogyásról is tudnék mesélni, aki küzdősportban élt, találkozott a mérlegelés előtt szaunában gumikötelező sortolóval, aki nem feledékenységből ment oda nagykabátban – ha egy adott pillanatra kellett egy bizonyos súlyt elérni, akkor a dehidratálás, a vízkiszorítás volt a megoldás. Az ember csodákra képes, láttam, hogy egy társam hat kilót leadott egy nap alatt – és ugyanennyi idő alatt vissza is szedte.
Borzalmas dolog, és nem is az a nehéz, hogy az ember egy szörnyű izzasztó edzést végigdarál, hanem az, hogy utána egy korty vizet sem ihat meg.
Ilyenkor jobb egyedül lenni, mert iszonyú agresszív, türelmetlen állapotba kerülsz… Jégkockát szopogattunk, de azt is ki kellett köpni, mert egy pohár víz is húsz dekát jelent. 1996-ban az olimpia mindent felülírt, egész évben tartanom kellett magam 54 kilogramm körül, a hosszabb távú fogyókúra ugyan nem ilyen drasztikus, de nem sokkal könnyebb…
A lényeg: lehet enni, ilyenkor főleg, de ne várjuk, hogy azonnal lemegy a felesleg. Elég csak keveset mozogni – de azt minden nap, 2019-ben is…
