Az outdoor, azaz a szabadtéri programok nem kizárólag családi vagy baráti időtöltések lehetnek. Egyre több cég tart olyan csapatépítő tréninget, amelynél a különböző gyakorlatoknál a teljes kikapcsolódás mellett a bizalomépítés is garantálva van. Gond Ferenc gyakorlatvezető tizennyolc éve foglalkozik különböző szabadtéri tréningekkel, mellesleg a téli időszakot a szomszédos Ausztriában tölti síoktatóként.
„Az évek során sok innovatív gondolkodásmóddal megáldott cégvezetőt volt szerencsém megismerni, akik nyitottak, hogy munkatársaiknak a hagyományos oktatótermi előadásokon kívül úgy tartsanak továbbképzéseket vagy különféle tréningeket, hogy közben a dolgozók saját teljesítőképességük határait feszegetik, de legalábbis elhagyják a komfortzónájukat – kezdte a Csupasportnak a korábbi válogatott sziklamászó. – Adva van mondjuk egy több mint száz főt foglalkoztató cég, amelynél a kollégák csak az egymást közt váltott e-mailekből ismerik egymást, ezért nem alakulhattak ki személyes kapcsolatok. A multinacionális vállalatok vezetői közül egyre többen úgy vélik, a cégek sikere a dolgozókon múlik.
Ha a munkatársak jól érzik magukat a munkahelyükön és jó a dolgozók közötti kapcsolat is, az a vállalatnak is előnyös. Így aztán a vezetők áldoznak arra, hogy kikapcsolódást, szórakozást és feltöltődést biztosítsanak munkavállalóiknak.
Ha megtapasztalják, milyen érzés igazi csapatként együtt dolgozni, közösen egy adott cél érdekében, amely esetünkben a különböző feladatok elvégzését jelenti, akkor az kihat a munkájukra is, és hatékonyabbak lesznek a mindennapokban is.”
Mindehhez szükséges, hogy a kollégák ismerjék egymást, bízzanak a másikban, vagyis egy outdoor tréning az egyik legjobb lehetőség a közösség és a kölcsönös bizalom építésére.
„Beosztástól függetlenül érkeznek csapatok fél- vagy egynapos tréningekre, a gépkezelőtől, ácsoktól, szalag mellett dolgozóktól kezdve az irodai adminisztrátorokon át a felső vezetőkig. Egy csapat általában úgy működhet jól, ha a létszáma tíz-harminc fős. Délelőttönként két gyakorlatot végzünk el, majd tartunk egy hosszabb pihenőt, ebédszünetet, s délután még egy vagy két gyakorlatot végzünk el igény szerint.”
A feladatok részben nyitottságot, másrészt kölcsönös bizalmat igényelnek, de alapvetően nincs elvárás, hogy valaki sportos testalkatú, izmos vagy éppen magas és vékony legyen.
„Nagy rajtam a felelősség, de tíz perc oktatás elegendő a gyakorlatok legelején. Minden esetben hegymászókötéllel biztosítom a résztvevőket, és a gyakorlatok elvégzése közben folyamatosan adom az instrukciókat. Nagyon fontos a teljes lélekjelenlét. A csapattagok egymásra vannak utalva, egymáshoz vannak kötve, és az egyik sikertelensége magával húzhatja a teljes csapatot. A kötél mindig feszes, de ha valaki menet közben ki akar szállni, leereszthetjük, közben pedig a csapat folytathatja a feladatot. A nap végén a csapattagok mindig nagyon hálásak, még akkor is, ha a gyakorlatok elvégzése közben nem feltétlenül rajonganak az ötleteimért. Számomra a nap legszebb része, amikor látom, hogy sikerült az egyénekből összetartó, egymásért küzdő közösséget felépíteni. Remélhetőleg az itt tapasztaltakat magukkal is viszik, és hasznosítják a hétköznapokon is.”
Kötéltánc és Jákob lajtorjája
Az ilyen szabadtéri gyakorlatoknál kizáró ok lehet a magas vérnyomás, a szívelégtelenség, az erős túlsúly és a fokozott tériszony. A résztvevők leginkább erre hivatkozva hagynak ki állomásokat, de megesett, hogy valaki a tériszonya ellenére leküzdötte félelmeit a csapatért, a társaiért. A különböző gyakorlatok neve is sokat sejtető, csak hogy néhány példát említsünk: varázslépcső (hosszú fa gyökerén kell végigsétálni, természetesen emelkedőn), Jákob lajtorjája (egy nagy függő létrán kell felfelé mászni) vagy a kötéltánc (a levegőben összekapaszkodva, egymást tartva a kötelet minél szélesebb körré kell alakítani).
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
