Nap mint nap sokan futnak kutyával, így érthető, hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvend a canicross. Ugyanakkor a műfaj több annál, mint egy jószággal edzeni, hiszen a két fél együtt, szárral összekötve fut. Tavaly januárban Lesi Zoltánnal beszélgetve már honlapunk is foglalkozott a canicrosszal, most pedig a 2017-ben és 2019-ben is Európa-bajnok Hummel Zoltán révén „merülünk” el a sportág rejtelmeiben.
Hummel Zoltán kezdetben Fantával, a magyar vizslával futott
„Egy feleséggel – válaszolta nevetve Hummel, amikor arról kérdeztük, kutyával vagy futással kezdve ismerkedett meg a canicrosszal. – Kutyabolond voltam, ám tizenöt év után elvesztettem a kutyámat, és nem akartam másikat, mert féltem, hogy érzelmileg megint összetöröm magam. Aztán a feleségem nagyjából két év alatt rábeszélt, hogy igenis legyen kutyánk. Ez hat éve történt, akkor érkezett a házhoz Fanta, a magyar vizsla.”
Aztán felesége, a 124-szeres válogatott labdarúgó, Hummel-Smuczer Angéla felfedezte a canicrosst: egy műsorban látta, hogy a kutyával összekötve is lehet futni. Akkor férje – még kezdetleges módon – pórázt csatolt a kutya nyakörvére és a saját övére.
„Nem kellett volna… Tíz lépés után beleszerelmesedtem! A kutyának lobogott a füle, imádta, én meg egész más tempót értem el vele, mint nélküle.”
Rögtön be is neveztek egy versenyre, ám a korábban megvásárolt felszerelés nem volt szabályos, kis híján el sem indulhatott. Még a helyszínen beszerzett azonban egy másik eszközt, így mégiscsak rajthoz állhatta. Rögtön a második helyen zártak, majd még abban az évben országos bajnokok lettek, ahogy azóta többször, összesen négyszer.
Később Forest lett a társa a versenyeken
Közben egy kedves barátja, Tóth Attila kölcsönadta neki kutyáját, Forestet, akivel annyira gyorsan összhangba került, hogy „addig jártam a nyakára, míg eladta nekem a szépségét”. A versenyeken már vele fut.
„Nem kellett tanítani, gyakorlatilag kész kutyát kaptam. Tudta, hogy viselkedjen a rajtban, képes önálló döntéseket hozni, szerencsés voltam.”
Az Északi Szánhúzó Kutyások Sportklubjának tagja ma már edzővel, Varga Józseffel dolgozik, a kezdeti heti 20-30 kilométer 60 körülire ugrott, de olykor 100 kilométert is megtesz. Ajánlja is, hogy némi sportmúlt nélkül vagy felkészületlenül senki se vágjon a canicrossba, mert balesetveszélyes lehet.
Szerinte akár kilométerenként egy perccel is gyorsabban fut az ember a kutya által kikényszerített tempóban. Egyébként Forestet nehéz is lenne pusztán közös futással fejleszteni-terhelni, ezért sokszor kerékpárral edzi őt – Hummel fékez, a kutya húz.
A kutya kilométerenként akár egy perccel is jobb eredményre készteti
A kétszeres Európa-bajnok (akiért – ahogyan a sportágért – a Magyar Kutyasport Szövetség is sokat tesz) egyenes pályán 2:38-as kilométert is képes Forresttel, míg a két kilométeres pályán általában 2:45-ön belül tesz meg ezer métert – ám a toptempó, a 2:20 „félelmetes” neki.
„Aki olyat tud, az ezerötszáz méter síkfutásban is versenyképes lenne a nemzetközi atlétikai mezőnyben”.
A karanténidőszak nem különösebben viselte meg, hiszen lakhelyétől nem messze, Sződ és Csörög között is tudott edzeni, ráadásul több virtuális versenyen is részt vett. Például a LightCross-viadalon, amelyen 21 ország legjobbjai indultak, mindenki a saját környezetében teljesítette a távot.
Ugyanakkor várja a hagyományos viadalokat – nemcsak a kutyával együtt, közösségben az igazi futni.
A canicrossról
A sportági felszerelés canicross hámból, részben rugalmas összekötő pórázból, és széles párnázott övből vagy canicross beülőből áll. Ideális pályán jó kutyával 2 perc 45 másodperces kilométereket teljesítenek a versenyzők, míg a világ legjobbjai kilométerenkénti 2:20-as átlagtempóra képesek.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
