A koronavírus-járvány előtti hetekben Ágh Csaba személyi edző közös munkába kezdett Varga Csabával, aki a Kalifa Alpin Csapat tagjaként ebben a szezonban a Mount Everestre szeretett volna feljutni. A nagyváradi hegymászó, mint korábban valamennyi sikeres (Gasherbrum II, Broad Peak, Manaszlu, Gasherbrum I) vagy sikertelen nyolcezres próbálkozásánál, ezúttal is pótlólagos oxigén használata nélküli expedícióra vállalkozott volna. Az erőnléti fejlesztés mellett Ágh Csaba személyi edző a megfelelő légzéstechnika elsajátításával is próbált segíteni, a járványhelyzet következtében azonban a felkészülést is felfüggesztették – egyelőre.
Ágh Csabának harmincéves tapasztalata van szabadtüdős merülésben, mégis meglepődött, amikor a 2016-os riói olimpia előtt két évvel megkereste Csizmadia Zoltán. A Magyar Judoszövetség sportágfejlesztésért felelős szakfelügyelője – még aktív versenyzőként – autodidakta módon sajátította el az élsportban egyre inkább teret nyerő légzéstechnikai ismereteket, de a cselgáncsozók olimpiai felkészítéséhez szakember segítségét kérte.
Joó Abigél és Tóth Krisztián a helyes légzéstechnikát gyakorolja
„Elsőként az Eb-bronzérmes Joó Abigéllel és a junior-világbajnok Tóth Krisztiánnal kezdtem foglalkozni, célirányosan csak légzéstechnikai edzésekkel – kezdte Ágh Csaba. – A közös munka egyik legfontosabb eleme a kölcsönös bizalom, hogy a versenyző és az edző elhiggye, az élsportban is sokat számít a tüdő kapacitásának megfelelő használata. Pánczél Gábornak, a KSI dzsúdószakosztálya korábbi vezetőedzőjének oroszlánrésze volt, hogy Abigél és Krisztián bízott a közös munkánkban. Általában fél év, hogy a napi edzésekbe beépíthető legyen a megfelelő légzéstechnika, s hogy megfelelő adatok álljanak rendelkezésre a versenyző gyorsaságfejlődéséről, a fáradékonyság csökkenéséről vagy a javuló részeredményekről.
Természetesen légzéstechnika nélkül is lehet valaki eredményes, ugyanakkor ma már nincs egyetlen olyan módszer sem, amely önmagában kiugró eredményeket hozhat.
A versenysportban a dobogós helyezések már csak összehangolt csapatmunkával érhetők el, mindenkinek megvan a maga hozzáadott értéke, legyen az szakági edző, prevenciós, mentálhigiénés, sporttáplálkozási, erőnléti vagy akár légzéstechnikai szakember. Kizárólag csapatmunka létezik, függetlenül attól, hogy egyéni vagy csapatsportágról beszélünk. A légzéstechnika egy apró, de fontos elem, amely hozzájárulhat a jobb eredményhez.”
A megbízatás után is segít
Tavaly Mányoki Attila hosszútávúszó felkészülését légzéstechnikai és erőnléti edzésekkel segítette, s mint a Csupasporton beszámoltunk róla, Mányoki Attila az Északi-csatorna átúszásával az Ocean’s Seven-sorozatot – összidejét tekintve – új világrekorddal (64:33:05) fejezte be. Ágh Csaba tapasztalatai szerint az erőnléti edzés és a légzéstechnika ötvözésével kiváló eredményeket lehet elérni parasportolóknál is. Több mint négy éve dolgozik együtt Bovier György kerekesszékes teniszezővel, akinek – a közös munkának köszönhetően – ütései erősebbé, gyorsabbá váltak, s a legfontosabb, hogy az ütéseknél – egyensúlyának megtartásához – már csak ritkán kell megkapaszkodnia a kerekesszékben. Korábban ez szinte elképzelhetetlen volt. Ágh Csaba a riói felkészítés idején foglalkozott még – egyebek mellett – Kiss Balázs birkózóval, Szabián Norbert, Péni István és Sike Renáta sportlövővel, valamint Szász-Kovács Emese párbajtőrözővel, de megbízatása csak az olimpiai játékokig szólt. Egyéni megkereséseket azonban továbbra sem utasít vissza, így került kapcsolatba a Kalifa Alpin Csapattal.
Cselgáncsozók esetében különösen számított, hogy a légzéstechnikai ismeretek elsajátítását elsősorban a küzdelem megszakításának idején alkalmazza a versenyző. A pontozóbírók ítéletére, illetve a ruházat rendbetételére szánt néhány másodperces szünetben ne oxigén után kapkodjon, hanem a gyakoroltaknak megfelelően maradjon meg a koncentrációja, s a következő támadásnál megvalósíthassa az eltervezett taktikát.
„A légzéstechnikai alapok elsajátítása mindenki esetében ugyanaz. A cél a tüdő száz százalékának kihasználása. Az alapoknál begyakorolt elemeket később ötvözzük az erőnléti edzéssel. Természetesen a célirányos foglalkozás sportágspecifikus és egyénfüggő. Valamennyi versenyzővel és edzőikkel folyamatos a konzultáció. Fontos, hogy tájékoztassanak, ki mire gondolt edzés vagy verseny közben, amikor nehéz helyzetbe került. A visszajelzésekből tudjuk meg, min kell változtatnunk, esetleg mi az, ami bevált. Ha az edző vagy a versenyző nem hisz a módszerben, egy ponton túl felesleges próbálkozni, mert úgymond vészhelyzetben önkéntelenül valamelyik régi megoldást választja.”
A cselgáncsozóknál Tóth Krisztián a 36. helyen állt a világranglistán a 90 kilogrammosok mezőnyében, a közös munka eredményeként azonban fél évvel később már az elsőre lépett előre. Időközben a 2014-es világbajnokságon ezüst-, az Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett. A javuló teljesítmény következtében Ágh Csaba más sportágakban (birkózás, párbajtőrvívás, sportlövészet, torna, kajak) is elkezdett foglalkozni versenyzőkkel.
Szabián Norbert sportlövőnek is hasznára váltak a tanultak
„A legszebb feladat talán a sportlövők felkészítése volt, mert az eredményesség minimális különbségeken múlik. A céltáblán a papírlapot bemikrofonozzák, lézerháló méri a becsapódás szögét, szóval nagyon bonyolult. Éppen ezért a legfontosabb volt, hogy a versenyző megtanulja, megfelelő légzéstechnikával versenyszituációban hogyan csökkentheti a pulzusát.
Alacsonyabb pulzusszámnál ugyanis a szívverések száma csökken, vagyis a szívverések közötti idősáv meghosszabbodik, márpedig a versenyzőnek az eredményes lövéshez ebben az időintervallumban kell meghúznia a ravaszt.
Természetesen eltérő szempontokat kell figyelembe venni pisztolyos vagy puskás versenyszámoknál. Puska esetén más a légzéstechnika álló, fekvő vagy féltérdes lövőpozíciónál, de a gyakorlatsor kivitelezhető. Egyetlen sportágnál sincs egységes, dobozos termék a légzéstechnikára vonatkozóan, kizárólag az egyénre szabott megfelelő fejlesztés hozza meg a legjobb eredményt. A sportlövészet sem kivétel. Gondoljuk csak végig. Mi a helyzet, ha a lövész balkezes? Ez az apró eltérés alapjaiban változtat meg mindent, mivel a célzást sokkal jobban befolyásolja a szívverés.”
Ágh Csaba hozzátette, a módszer valamennyi sportágban alkalmazható, de nem mindegy, hogy az adott sportág mozgásanyagában hova próbáljuk meg beilleszteni a technikákat. Vegyes tapasztalatai voltak, hogy a szakági edzők mennyire támogatták a sportolókat a légzéstechnikai edzésekben. Az alapok elsajátítása után muszáj a tanultakat terhelés közben is alkalmazni, márpedig ebben a sportoló ugyanúgy elfárad, mint egy erőnléti edzésben.
A 2016-os riói olimpia előtt a világbajnok birkózóval, Kiss Balázzsal is dolgoztak együtt
Ez azt jelenti, hogy az edzésciklusok megtervezésénél a légzéstechnika terhelésével is számolni kell(ene). Többször ütközött azonban olyan véleménybe, hogy a légzéstechnikai foglalkozások elveszik az időt a szakági edzésektől.
Érdekes tapasztalat, hogy a sportolók jelentős része nem tudja megmondani, hogyan lélegzik sporttevékenység közben. Egy kajakosnál vagy egy futónál tippelhetünk az evezőcsapások ritmusára vagy a lépések ütemére, de ez nem mindig ilyen egyértelmű.
„Tapasztalatom szerint a futók többsége a kettő-kettes ritmust használja, vagyis két lépéshez igazítja a belégzést, és két lépéshez a kilégzést. Ezzel a ritmussal csupán annyi a gond, hogy a belégzés mindig ugyanarra a lábra esik. Belégzésnél az izomzat ellazult állapotba kerül, s így a talajfogásnál ugyanazt a lábat, ugyanabban a szögben éri ütés. Hosszú távon ennek nagyobb a sérülésveszélye. A tanulási folyamat eredményeként a belégzési ütem kettő-kettőről három-kettőre változtatásával a láb és az izom terhelése megoszlik, mert a belégzés egyszer a jobb, egyszer a bal lábra esik, ezáltal csökken a sérülésveszély, és gyorsul a tempó is.”
A személyi edző egyik hobbifutó vendége a 3-2-es ritmus alkalmazásának köszönhetően 40 perccel futott jobb időt a maratoni távon, mint az előző évben.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
