Sok egészségügyi probléma esetén ajánlják az úszást, de nem mindegy, hogy melyik úszásnemet választjuk. A hát- és derékproblémákkal küzdőknek például kifejezetten rosszat tesz a „fejkitartós” mellúszás, a gerinc ágyéki görbülete ugyanis a fej folyamatosan kiemelése miatt extrém módon feszül. Leginkább a gyors- és a hátúszás ajánlott, nézzük az előbbi alapjait!
Aki felnőttkorban kezd el megtanulni úszni, annak mindenképpen ajánlott edzővel elsajátítania az alapokat. Ha az első lépéseket (karcsapásokat) már megtette, a következőkre kell gyorsúszás esetén odafigyelnie.
1. Levegővétel
Van, aki csak az egyik oldalon vesz levegőt, a legtöbben hármas levegővétellel úsznak, vagyis egyszer jobbra, majd a következő tempóváltásnál balra veszik a levegőt. Kifújásnál ügyelni kell arra, hogy az orron át távozzon a levegő, így egész biztos, hogy nem megy az orrunkba a víz. Megkönnyíti az ember a saját dolgát, ha a víz alatt erőteljesen kifújja a levegőt, így a következő levegővételnél nagyobbat tud lélegezni – akkor már, ugye, szájon át.
2. Fejtartás
Felnőttkorban nehéz ügyelni arra, hogy az ember ne dugja ki folyton a fejét előre, a babaúszáson részt vevő gyerekeknél is gyakori beidegződés, hogy az oldalra történő levegővétel után előrefelé teszik be a fejüket a vízbe. A fej csak oldalirányba mozog, kivéve a nyílt vízi úszókat, akik a tájékozódás miatt olykor előre is néznek. No, de mi még ott nem tartunk! A fej a törzs meghosszabbításaként fekszik a vízen, nem bukik be a víz alá és nem is emeljük ki előre, az oldalirányú mozgásnál pedig arra kell figyelni, hogy ne forduljon túl, úgy, hogy közben a törzs összevissza billegjen.
3. Törzstartás
Van, akinek jó vízfekvése van, annak nem kell különösebben figyelnie a törzstartására, mert zsigerből jól fekszik a vízen. Az enyém pocsék, úgyhogy rendkívül sokat dolgozom úszás közben azon, hogy a felszínen maradjak. Ügyelek arra, hogy a csípőm ne essen be, mert akkor szinte tolom a vizet és így sokkal nagyobb energiabefektetéssel sokkal lassabban haladok.
4. Lábtempó
A lábtempónak körülbelül tizenöt százaléknyi szerepe van az előrehaladásban, leginkább az a feladata, hogy segítsen az embernek a víz felszínén maradni, plusz a törzs ne billegjen oldalirányba. A lábtempó akkor szabályos, ha apró mozdulatokból áll és a víz felszínén (egy nagyon kicsit alatta) történik, ha jóval a víz alatt tempózunk, csak toljuk a vizet. A lábtempónál továbbá ügyelni kell arra is, hogy a láb végig nyújtva legyen, csípőből induljon a mozgás és ne térdből.
5. Váll
A vállízület mobilitása, vagyis lazasága nagy mértékben könnyíti meg az úszó dolgát, hiszen a kartempónál nagyon nem mindegy, hogy merev vállból indul a mozgás kis mozgástartományban, vagy az úszó képes jól előrenyúlni, szinte vállból húzni, majd a kartempó végeztével a kart újra előrelendíteni. Ezért ajánlják a váll nyújtását, az edzőm engem is gyakran figyelmeztet, s ha nem nyújtok vállra rendszeresen, azt mindig észreveszi.
6. Kartempó
Talán a kartempó a legbonyolultabb a gyorsúszásban, ennek megfelelően a haladásban a legnagyobb szerepet játssza. Ahogy a vállnál már írtam, vállból indítjuk, az előrenyúlásnál fontos, hogy a kézfejet ne belecsapjuk a vízbe, hanem az ujjak mentén belecsúsztatjuk, majd a kar még nyúlik előre a vízben és a tempó csak akkor indul, amikor már eleget siklottunk a vízen. A kézfejet lapátszerűen elfordítjuk, a könyök kilencven fokos szöget zár be, így az alkar is lapátként szolgál, segítségével még nagyobb felülettel tudjuk tolni a vizet. A tempó leghatékonyabb szakasza a törzs, comb melletti tolás, ez a leggyorsabb és legerőteljesebb része a kartempónak. A kart a következő tempóhoz úgy emeljük ki a vízből, hogy a könyök indul a magasba, a kar egészét ellazítjuk, ilyenkor pihen az izomzat, majd a kézfej újra belecsúszik a vízbe előre, jó hosszan. Ügyelni kell arra, hogy a kar ne a törzs hosszanti tengelyétől távol, a test mellett, vagy átnyúlva a másik oldalra érkezzen be a vízbe a tempó elején, valamint az is fontos, hogy a kartempó víz alatti részénél a test alatt toljuk a vizet, ott valósuljon meg a tempó, ne húzzunk át a másik oldalra és ne is szaladjon ki a kar a test mellé.
Összességében elmondhatom, hogy felnőttként megtanulni szabályosan, energiatakarékosan a gyorsúszást nehéz. De megéri energiát fektetni bele, mert elképesztően jó élettani hatása van az úszásnak és az ízületeket – ha szabályosan úszunk – kíméli.
Az alapok körülbelül tíz alkalom után elsajátíthatók, persze egy ideig utána is szükség van a folyamatos kontrollra, de néhány hónap alatt meg lehet tanulni úgy úszni, hogy az ember már egyedül is végig tudjon csinálni egy edzést.
Nagy segítség a magányos edzésekhez a tempószámlálás: minél kevesebb tempóval megy az ötvenméteres medence végigúszása, annál jobban úszol. Általában hatvan tempóval úsznak a kezdők, negyven alatt már jónak számítasz. Ez az a sportág, amit mindenkinek csak ajánlani tudok!
