A gerinccel kapcsolatos fájdalom, zsibbadás, bénulás, mozgáskorlátozottság oka többnyire a degeneratív porckorongbetegség. Ha a nyaki résznél elhelyezkedő porckorongok sérültek meg, akkor a nyakra, karra hat, ha pedig az alsó háti szakasznál van kopás vagy sérv, akkor a hát, a fenék, a lábak felé sugárzik ki.
Ha a sérv már kiszakadt, többnyire nem kerülhető el a műtét – mivel ilyenkor nemcsak a fájdalomtól szenved a beteg, hanem az esetek nagy részében bénulás is bekövetkezik. Ha viszont még csak kitüremkedik a csigolyák között a porckorong, vagyis krónikus szakaszban van, akkor az orvosok konzervatív kezelést javasolnak. Ennek egyik fő eleme a speciális McKenzie-torna.
A McKenzie-terápia a porckorongsérv speciális vizsgálati és kezelési módszere. Ez az egyik legelterjedtebb gerinckezelési eljárás. Negyven országban alkalmazzák.
A módszert Robin McKenzie ausztrál fizioterapeuta dolgozta ki, aki úgy vélte, a páciensek többsége képes megérteni a benne zajló patológiás folyamatokat és kezelési lehetőségeit, és így el is sajátíthatja azokat a gyakorlatokat, amelyekkel gyógyulás érhető el.
Hogy megértsük a módszer lényegét, egy kis anatómia. A gerincoszlopot három részre oszthatjuk: nyaki gerincünk 7, háti gerincünk 12, ágyéki gerincünk 5 csigolyából áll. A csigolyák között helyezkedik el a porckorong, amely normál esetben biztosítja a csigolyák egymáshoz képest történő elmozdulását. Ha a porckorong lapul vagy veszít víztartalmából, már a mozgásnál problémába ütközünk, s jön a fájdalom, a zsibbadás, a bénulás.
McKenzie a módszer kidolgozásakor úgy tekintett a porckorongra, mint egy szappanra, az alatta és fölötte levő csigolyát pedig szappantartóként képzelte el. Ha a szappan hátrafelé mozdul, hátul nyílik a szappantartó. Ebben az esetben olyan gyakorlatot kell keresni, amellyel hátul zárjuk a szappantartót, így visszatolva a szappant az eredeti helyére.
McKenzie gyakorlatait senki sem tanulhatja meg az internetről, a gyógyulás reményében szakértőhöz kell fordulnia. A kurzusok a négyéves gyógytornászdiploma megszerzése után végezhetők el.
Miklós-Turi Katalin megmutatja a kezelést, de utána a páciens lesz a főszereplő
„Amikor valaki McKenzie-tornára jön hozzám, először is alaposan kikérdezem, hogy pontosan körvonalazódjon bennem, mi a páciens számára a leginkább megfelelő mozgásirány – tudtam meg Miklós-Turi Katalin gyógytornász, manuálterapeutától. – Fontos tudni, hogy ez a módszer az alany részéről maximális együttműködést kíván, mert a gyakorlatokat az első időben önállóan, napi többszöri ismétléssel, tíz-tizenötös sorozatokban kell végeznie. A segítségemmel megtanulja, miként kezelheti magát. Amennyiben megtaláljuk a megfelelő mozgásirányt és erőt, a páciens pedig ügyesen hozzá teszi a saját részét, vagyis tornázik a megbeszéltek alapján, megfelelő mennyiségű folyadékot fogyaszt és igyekszik a mindennapjaiban is figyelni gerince védelmére, remek eredményeket lehet elérni.”
A szakértő elmondta, a páciensek leggyakrabban nyaki, ágyéki gerincpanaszokkal keresik fel az ortopéd orvost vagy az idegsebészt, aki kisugárzó tünetek esetén általában MR-vizsgálatot készíttet, amelyen jól látható a kiboltosuló porckorong, s nyilván a helye és mértéke is meghatározó. A tünetek súlyossága egyébként már utal a sérv mértékére, alsó vagy felső végtagba sugárzó fájdalomnál jó eséllyel gyanakodhatunk porckorongproblémára.
Kiboltosuló porckorong (Fotó: AFP)
A McKenzie-gyakorlatok népszerűsége abban is rejlik, hogy elvégzésükhöz semmilyen eszközre nincs szükség. Akár az irodában a földre lehasalva vagy a falnál állva – megszakítva pár percre a munkát – is elvégezhetők. A terapeuta feladata, hogy segítse megtalálni az egyén problémájához illő gyakorlatot, s tanítsa meg a helyes kivitelezést. Természetesen a kontroll alkalmával a gyógytornász módosíthat a gyakorlat irányán és az erő fokozatán is, ha szükséges.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
