Amikor megszületett a kisfiam, sportos szülőként azonnal elkezdtem tervezni a jövőjét, már az első perctől fejemben kavarogtak a gondolatok és a kérdés: mit is sportoljon? Persze rögtön a saját kedvelt sportjaim jutottak eszembe, és már megjelent a kép előttem, ahogy együtt síelünk, korcsolyázunk, kerékpározunk. Már kezdtem tervezgetni, milyen lécet, korit, biciklit veszek neki. Hova fogunk menni együtt sportolni. Hogyan fogom megtanítani a különböző kunsztokra.
Ahogy tovább szőttem az álmaimat vele kapcsolatban, egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem. Érdekelni fogja-e egyáltalán az a sport, amelyet én is szeretek? Vagy egy teljesen más sportot választ, amit nem is ismerek?
Sőt egy lépéssel továbbmegyek: kifejezetten utálok! És egyáltalán, mikor kezdje? Mennyi időt fordítson rá? És így tovább, záporoztak fejemben a kérdések.
Azt hiszem, ezeket a kérdéseket más szülők is felteszik maguknak. Nehéz ezekre egzakt választ adni, de néhány szempontot érdemes figyelembe venni a helyes döntéshez.
A kezdetek Először is a gyerekek életében fontos szerepet játszik a mozgás. A legtöbb gyerek már csecsemő korától hatalmas késztetést érez a helyváltoztatásra, és minden lehetőséget megragad a mozgásra. Először csak kúszva, majd négykézláb hihetetlen gyorsasággal képesek eljutni egyik pontból a másikba. Majd amikor felállnak, már csak szaladva akarnak közlekedni. Ezt a mozgásigényt eleinte a játszótér, jobb esetben egy hatalmas udvar elégíti ki, ahol tudnak rohanni, ugrálni, kúszni-mászni és a természet adta energiáikat levezetni. Még ezt az időszakot érdemes kihasználni és minél több időt biztosítani nekik a kötetlen mozgásra a szabadban.
A futás mindig bejön
Változás az életkorral. Ám ahogy növekednek, már más igényeik lesznek. Sajnos egyre többet ülnek tévé vagy számítógép előtt, és az óvodában, iskolában is visszaszorul a mozgásra fordítható idő. A negatív tapasztalatom az, hogy már az óvodában „sikerül” sok gyereket leszoktatni a mozgásról, őket sokkal nehezebb később rávenni a sportolásra. Tehát már ebben a korban érdemes megismertetni velük néhány lehetőséget.
Manapság rengeteg mozgásforma közül lehet választani. Már az óvodásoknak szerveznek focit, kosárlabdát, tornát, balettet, úszást, felsorolni is nehéz az összes lehetőséget.
Persze mondanom sem kell, hogy a gyerekek az összesre menni akarnak, ami természetes, mert mozogni jó, a barátok is odajárnak, vicces feladatokat kell csinálni, jót lehet rohangálni, és a végén még jutalommatrica is van. De a nap 24 órája nem lenne elég mindegyikre. Ezért mindenképpen választani kell, ami sokszor nehézségekbe ütközik.
Ha nincs ötleted, miben is lenne jó a lurkó, segíthet a minden évben többször megszervezett Nagy Sportágválasztó. Itt majdnem minden sport képviselteti magát, és bele is lehet kóstolni bármelyikbe.
Motiváció. A választásnál talán a legfontosabb szempont, hogy a gyerek élvezze, amit csinál. Semmiképpen se erőltessünk rá olyan sportot, amit nem szeret, mert a mozgástól örök életre elmehet a kedve, és megfosztjuk egy csomó sikerélménytől. Tehát mindig legyen motiváció. Találja meg benne, amiért szívesen jár edzésre. Ha csak azért jár szívesen, mert a legjobb barátja is ott van, és így együtt lehetnek, az is elegendő. Nem muszáj már rögtön olimpiai győzelmet, érmeket kitűzni célul.
Az nem árt, ha mi is jó példával járunk elöl. Könnyebb úgy rávenni a gyerekeket a mozgásra, ha otthon azt látja, hogy a szülei is rendszeresen sportolnak. Hitelesebb, mint úgy elküldeni az edzésre, hogy közben otthon bekapcsoljuk a tévét, és azt bámuljuk reggeltől estig. Így nemcsak az ő egészségéért tehetünk, hanem a miénkért is.
A telet sem töltjük tétlenül
Időtényező. Az elején nem kell rögtön hosszú távra tervezni, mert előfordulhat, hogy csak egy fellángolás volt a gyerkőc részéről, és rövid időn belül abbahagyja. Ettől nem kell megijedni és erőltetni a folytatást. Nyugodtan engedjük más sportágat választani és kipróbálni. Minél több sportot kipróbál, annál inkább tud később dönteni, melyik tetszik neki igazán. A hiedelmekkel ellentétben a sikeres sportolók nagy része tízéves kora után kóstolt bele abba a sportágba, amelyben sikeres lett. A lényeg, hogy mozogjon, és ne otthon punnyadjon egész nap.
Természetesen az sem jó, ha minden ideje sportolással telik. Más dolgokra is jusson ideje, elvégre gyermekről van szó, akinek még játszani, tanulni és pihenni is kell mellette.
Anyagi vonzat. Szülői szemszögből az egyik legsarkalatosabb kérdés, hogy mennyibe kerül az adott sport. Mivel még nem tudjuk, milyen sokáig akarja űzni, eleinte csak a legfontosabb kellékeket vegyük meg. Ha van rá lehetőség, inkább kölcsönözzük az eszközöket. Ebben az esetben nem kell azzal foglalkozni, mit csináljunk vele, ha gyorsan megunja az adott sportot.
Amivel még számolni kell, az az oktatás/edzés alkalmankénti összege, egyesületi tagdíj, utazási költség. Ezek a költségek sportáganként jelentősen különböznek. Míg a futáshoz elegendő egy jó futócipő, a golf nagyon költséges sportág.
A biciklizés a kedvenc elfoglaltságunk
Végül most, hogy már hatéves elmúlt a kisfiam, egyre inkább kirajzolódik, milyen sportok érdeklik, mihez van megfelelő adottsága. Hagyom, hogy válasszon, és próbálgasson mindenfélét. Persze azért én is terelgetem egy kicsit azon sportok felé, amelyeket együtt csinálhatunk, hogy a későbbiekben – amikor kamasz lesz – legyen kapcsolódási pontunk, hogy együtt tölthessük el az időt.
(A szerző Demény Endre, a Decathlon blogírója)
