Bruce Tan huszonkét éves, de már sok mindent megélt. Életében sohasem sportolt, viszont rengeteget evett, főleg az éjszakai nassolások során tömte magát degeszre. A mozgásszegény, viszont kalóriadús életvitelnek meglett az eredménye: az érettségi idejére már százhúsz kilósra hízott.
„Mindig is kövér voltam, amiért állandóan csúfoltak. Volt, hogy pingpongozás közben röhögtek ki a barátaim, de olyan is előfordult, hogy az iskolai menzán nem ült mellém senki. Az, hogy közutálat tárgya voltam, természetesen porig rombolta az önbecsülésemet. Muszáj volt tennem valamit a helyzet ellen. Vagy inkább magamért.”
Hősünk előbb a nassolást hagyta el, majd minden olyan élelmiszert kiiktatott az étrendjéből, amelyben cukor vagy liszt volt. Repült a kenyér, az édesség, a cukros üdítő. Az első hónapban nyolc kiló szaladt le.
„Ahogy kicsit kiengedtem, egyből szaladtak fel a kilók, ezért nem hibázhattam. Az elején nem is tudtam futni, még gépen sem, csak vánszorogtam a futópadon. Aztán ahogy ment le a súlyom, úgy tudtam növelni az edzésadagomat és a terhelésemet.”
Fordulópontot jelentett az életében, amikor új célt talált. Elhatározta, hogy megcsinálja az Ironmant. A 3.8 kilométeres úszásból, 180 kilométeres kerékpározásból és 42 kilométeres futásból álló verseny nagy kihívást jelent azoknak is, akik amúgy edzett állapotban vannak. Hát még annak, akinek semmilyen sportmúltja és állóképessége sincs.
Bruce Tan az Ironmanért hajtott tovább – persze azt, hogy egyáltalán gondolhasson az Ironmanre, a fogyás tette lehetővé. A nagy álom idén novemberben, három évvel azután valósult meg, hogy a végül 48(!) kilót leadó főiskolás fiú elindult az úton. A Langkawiban rendezett Ironman Malaysiát 12:44 óra alatt teljesítette, ami – tekintve az előzményeket – káprázatos idő.
Persze itt nem áll meg (összesítésben 257., a 18–24 éves korosztályban 9. lett), célja, hogy egyszer meg tudjon nyerni egy Ironmant.
Bár ő már így is győztes!
