Ha valaki elhatározza, hogy változtat az életmódján, s elkezd a neten barangolni, rengeteg információra bukkan, de egészen biztos, hogy pár percen belül az előbb olvasottak szöges ellentétére is talál bizonyítékot. Tíz pontban foglaltam össze, én hogyan kezdeném, ha most állnék neki.
1. Őszintén bevallanám magamnak, mi az életem legnagyobb gondja, mi az, amin a leginkább szeretnék változtatni. Nem halogatnám a „beszélgetést” önmagammal, sőt, akár papírra is vetném, hogy mi az, ami tarthatatlan az életemben. Ha több ilyen terület van, akkor fontossági sorrendet állítanák fel. Túl sok feladatot egyszerre nem határoznék meg, vagy ha igen, akkor sem várnám el magamtól, hogy mindnek egyből essek neki. A közeljövőre vonatkozóan két-három feladatban maximalizálnám a megoldandó gondokat, a távolabbi jövőre több ilyen területet is meg lehet határozni – akár ötöt, tízet, de szigorúan betartva az időre vonatkozó reális elképzeléseket.
2. Nagyon fontos, hogy a közeljövő céljai legyenek reálisak. Aki egyáltalán nem sportol, de futni akar, az ne maratoni távban határozza meg a célját, az adott állapotának megfelelő terveket szőjön. Ha ez nem megy egyedül, forduljon szakemberhez, aki segít az állapotfelmérésben, és segít a célokat is a realitásokhoz igazítani. Öt-tíz-tizenöt kilométert futni is nagyszerű teljesítmény – ha már a futásnál maradunk –, a fokozatosság elve nemcsak azért követendő, mert szakmailag ez az egyetlen elfogadható út, hanem azért is, mert a motiváció a részsikerek elérésével tartható fenn.
3. Ha már megvan, mit akarok és azt is tudom, hogy ezt milyen módon tudom elérni, akkor a lehetőségét teremteném meg az életmódváltásnak. Ha a munkahelyemen kellene lehetőségeket kiharcolnom magamnak, akkor megtenném. Ha sporteszközök beszerzésére lenne szükség, nekidurálnám magam. Ha a családdal kellene elfogadtatnom az életmódváltás szükségességét, akkor beszélnék velük.
4. A legtöbb életmódváltás az időhiányon, illetve az idő rossz beosztásán csúszik el. Napi, heti és havi tervet készítenék, amelyhez aztán szigorúan tartanám magam. Ebben az esetben is reális feladatokat tűznék ki magam elé, olyanokat, amelyeket hosszú távon is tudnék tartani. Aki nem bír hajnalban kelni, ne tervezzen hajnali öt órakor kezdődő futásokat, aki este képtelen ébren maradni, az ne este tízkor menjen le a konditerembe. Nem arra van szükség, hogy az ember fenekestül felforgassa az életét, hanem arra, hogy hosszú távon tartható életritmust alakítson ki magának.
5. Talán mindennél fontosabb – és talán előbbre is vehettem volna – a számunkra megfelelő sportág megtalálását. Feltétlenül olyan sportágba kell belefogni, amelyet örömmel csinál az ember. Utálkozva életmódot váltani, elmélyülni benne, megszeretni, és az élet kikerülhetetlen részeként tekinteni rá lehetetlen.
6. Az étrend kialakítása legalább olyan fontos, mint az ideális sportág megtalálása. Ha nem birkóznék meg egyedül, itt is segítséget kérnék, talán az étkezés az, amellyel kapcsolatban a legnagyobb ostobaságokat lehet találni az interneten. Ráadásul az optimális étrend kialakítása nagyon személyfüggő, nem biztos, hogy ami jó az egyiknek, beválik a másiknak is.
7. Aki elkezd sportolni és egy újfajta életvitellel ismerkedik, óhatatlan, hogy az új barátokra is szert tesz – és ezt gyakran nem értik meg a régiek. Ez természetes. Mint ahogy az is, hogy a családban feltétlenül keresni kell a partnert. Ellenszélben életmódot váltani nehéz.
8. Sok életmódváltó abba a hibába esik, hogy mindent azonnal akar megoldani, aztán két hét után úgy elfárad, hogy felhagy az egésszel. A türelmen kívül a pihenés fontosságát is meg kell tanulni. Az életmódváltás és az amatőr sport nem hajsza, hanem a harmóniára való törekvés része. Pihenni életmódváltás közben is kell!
9. Az előző pontokról kicsit konkrétan: heti három edzésre feltétlenül szükség van, az étkezés során a cukros, fehér lisztes, tartósított élelmiszerek kerülendők, ha folyadékpótlásról beszélünk, akkor leginkább a víz ivásáról beszélünk. Időt leginkább a tömegkommunikációs eszközök mérsékelt használatával lehet nyerni, vagyis nem kell annyit tévézni és „kütyüzni„. A lehetséges munkahelyi és családi viták során muszáj szert tenni egy kis érdekérvényesítő képességre, aki életmódot vált, az életszemléletet is vált.
10. A fejlődés újratervezést igényel, a megtorpanás változtatást, a visszafejlődés drasztikusabb lépéseket. Egyiktől sem félnék, mert mindegyik a javamat szolgálná.
