Az olimpiai versenyszámok között szereplő klasszikus súlyemelésről gyakran hallani, olvasni, mi több, talán az erősember-versenyek is ismerősen csengenek sokaknak, az erőemelésről is egyre gyakrabban hallani, de hogy pontosan mi is a különbség a „szakágak” között, s miből állnak ezek a sportágak, már kevésbé ismert.
A súlyemelés sportmúltja igencsak tekintélyes, már az 1896-os olimpián is szerepelt, 1920 óta pedig mindegyik ötkarikás játékokon önálló sportágként szerepel. Már 1905-ben megalakult az International Weightlifting Federation, azaz a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség, s ez a befolyásos testület azóta is világszinten irányítja, összefogja a sportágat. A versenyszámok az évtizedek alatt változtak, jelenleg két fogásnemben mérik össze erejüket a sportolók, szakításban és lökésben. Mindkettőből három próbálkozás áll rendelkezésre, s a két legnagyobb súly adódik össze fogásnemenként, így alakulnak ki a pontok. Ahogy a legtöbb erősportban, a versenyzők itt is súlycsoportok szerint mérik össze tudásukat.
Edzéseken nem csak a két versenygyakorlatot végzik, rengeteg alap- és kiegészítő gyakorlat szerepel a tréningeken, például az erőemelésben is meglévő guggolás, elemelés, emellett sok a fej fölé nyomás.
Technikailag talán ez a legnehezebb az erősportok közül, többéves munka szükséges, hogy egy-egy súlyemelő igazán jó formában dolgozzon.
Fotó: shutterstock
Az erőemelés valamivel fiatalabb, mint a súlyemelés, a század közepétől kezdett kialakulni, s a nemzetközi sportszövetség 1970-ben ismerte el önálló sportágként. Három fogásnem szerepel benne, a guggolás, a fekve nyomás és az elemelés, amit a köznyelvben felhúzásként is ismernek. Több ágazata létezik ennek a sportnak,: az úgynevezett raw-elemelés, amelyben tiltottak az emelést segítő ruhák és a térdbandázs használata, de megengedett a térdgumi, a csuklóbandázs és az öv alkalmazása, illetve van még pár szabály, amely megkülönbözteti a ruhás erőemelésnek nevezett másik ágazattól, ahol a fent említett segédeszközök is engedélyezve vannak.
A pontozás néhol eltérő lehet, de többségében a Wilks-féle rendszert használják, azaz a versenyző fogásnemenkénti legnagyobb emelésének összegéből és a testtömegéből számolják ki a pontszámokat.
Más rendszerekben a súlycsoport szerinti összetett súly számít, azaz a három fogásnemben emelt súlyok összege. Bár technikailag könnyebb, mint a súlyemelés, de itt is kell néhány év az igazán jó technika eléréséhez, viszont az átlagos adottságú emberek is könnyebben eljuthatnak a jó amatőr szintig, így a hétköznapi emberek is bátran kipróbálhatják magukat a nehéz súlyok világában.
Az erősember-sport talán a legösszetettebb az erősportok között, nincs egységes rendszere, a különböző versenyeken számtalan versenyszám megtalálható. A legismertebb megméretések a The World’s Strongest Man, a Highland Games és az Arnold Classic Strongman, ahol a nehézatléták különböző emelő-, húzó-, cipelő-, pakoló- és nyomógyakorlatokban mérik össze erejüket.
Nem ritkák a versenyeken az olyan feladatok, mint a rönk- és hordódobás, kőgolyók pakolása vagy éppen a hatalmas súlyok tartása időre.
Az erős emberek edzései éppen ezért sokrétűek, hisz az abszolút erő mellett sok más képességre is szükségük van a szinte emberfeletti kihívások során. Ez az igazi óriások sportja, itt a pehelysúly nem nagyon képviselteti magát, az ilyen terhelések elviseléséhez komoly izom- és testtömeg kell, és természetesen sok-sok évnyi edzés. Jelenleg a világ legerősebb embere Martins Licis, aki 2019-ben Haftór Björnssontól nyerte el ezt a címet.
Haftór Björnsson 2019-ben elveszítette a világ legerősebb embere címet. Fotó: Noel Celis/AFP
A Trónok harcából ismert „Hegy” viszont nemrégiben felállította a raw-elemelés nem hivatalos új világrekordját ötszázegy kilogrammal, megdöntve Eddie Hall korábbi ötszáz kilogrammos ruhás húzását.
A nagy súlyos edzés a hétköznapi emberek számára is ideális sportolási forma lehet, hobbiszinten nem kell a nehézatlétákhoz hasonló adottság, és a hölgyek is bátran végezhetik, nem lesznek túl nagy izmaik, és nem is veszítik el nőiességüket.
Címlapfotó: Noel Celis/AFP
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
