A Déli-sark felé tartó Rakonczay számára mostanra állandósultak a napi 24-27 kilométer közötti távok, úgyhogy ha minden jól megy, körülbelül 12 nap van hátra a célig.
A magyar extrém sportoló a napi 7000 kalória energiabevitel ellenére testsúlya 10 százalékát már elégette (ami azt jelenti, hogy jócskán lefogyott, pedig amúgy sem volt nagydarab…), de optimista hangulatban, rendíthetetlenül halad célja, vagyis a Déli-sarkpont felé. Karácsony első napján Rakonczay és három társa 26.2 kilométert tett meg.
„Már 2415 méter magasan vagyunk, s a nyolc szakaszból ma négyet én vezettem, ami összesen tizennégy kilométert adott ki, és ezalatt sikerült megjavítani az eddigi 3.7 kilométeres rekordomat: az új csúcs négy kilométer – mondta Rakonczay. – A csapatátlag mostanában 3.2 kilométer, a tempós 3.4 kilométeresnél már gratulálunk egymásnak, úgyhogy ez a négy kilométer tényleg nagyon jó. De van itt más rekord is: már három nappal megdöntöttem az egyhuzamban fürdés nélkül töltött napjaim számát.
Szeptemberben, a grönlandi átkelés 29 napja alatt nem volt mód a klasszikus tisztálkodásra, itt viszont már 32 napja vagyunk fürdés nélkül, ami 12 nappal még biztos nőni fog a Déli-sarkig.
Azt nem tudom, erre mennyire lehet büszkének lenni, de ez is valami, akárcsak az a 600 kilométer, ami már mögöttünk van…”
A táj ezekben a napokban leginkább hatalmas, megfagyott óceánhoz hasonlít, a felszín egyre szilárdabb, viszont a szélfútta hó- és jéghullámok is egyre nagyobbak és gyakoribbak. Ha nem lenne olyan nehéz haladni rajta, az ember azt mondaná: mesebeli. Így inkább brutálisnak nevezhető, de 32 nap után már érezhető a cél – és ez a legfontosabb.
Rakonczay Gábor folyamatosan dokumentálja útját LG Thinq okostelefonjával, és rendszeresen küld mosolyt az Antarktiszról
Amint azt korábban megírtuk, egy brit és egy amerikai kalandor egymással rivalizálva, külön-külön, segítség nélkül vágott neki az Antarktisznak azzal a céllal, hogy első emberként külső segítség nélkül szelje át a kontinenst. A verseny véget ért, a győztes az amerikai Colin O’Brady lett, 53 nap alatt teljesítette a csaknem 1500 kilométeres távot. A brit Louis Rudd nem sokkal maradt el riválisától, akivel együtt november 3-án indultak el a Filchner-Ronne-selfjégről.
„Két napja rettenetesen hideg reggelre ébredtünk, ennek ellenére egymást követték az emberes szakaszok: 3.1 kilométer, 3.2 kilométer, aztán én vezettem egy 3.4 kilométerest, amit az angol srác bravúrosan megismételt – sorolta Rakonczay. – Aki ismer, gondolhatja, hogy ezt nem hagytam annyiban. Ráadásul a következő szakaszom előtt egyikük megkérdezte, van-e elég kajám, mert brutálisan le vagyok fogyva, és le ne gyengüljek a végére, mert akkor oda a csapat ereje… Na ez olaj volt a tűzre, még akkor is, ha – tippre – a testsúlyom tíz százalékát már tényleg elégettem. Majd otthon visszaszerzem, erőm pedig még bőven van. Ettünk néhány falatot, aztán megindultam a következő egyórás szakaszra: a nap pont kisütött mögöttem, és az árnyékomat követve könnyű volt tartani az irányt. Elkaptam a ritmust, még jobban bedőltem, még hosszabbakat toltam a léceken, mentem, ahogy bírtam. Egy óra múlva felemeltem az egyik síbotot, és néhány lépésre rá megálltam: felvettem a pehelykabátomat, és néhány perc múlva a többiek is megérkeztek. Fújtatva közölték, többé nem kérdőjelezik meg, hogy van-e még erőm, s hogy talán vissza kellene jönnöm megdönteni a 24 napos szóló sebességi rekordot… Megtisztelő hallani, de a rekordot hosszú évek óta senki sem tudta megdönteni. Azt a Herkules-öböltől mérik a Déli-sarkig, ami vagy 200 kilométerrel hosszabb táv, és átlagosan napi 50 kilométert kell hozzá haladni, minden időjárási körülmények között, ami gyakorlatilag lehetetlen. Persze, egy éve az is annak tűnt, hogy most itt legyek…”
