„Ez a sport nemcsak a mindennapjaim szerves része, hanem a hivatásom is egyben – kezdte Máté Áron, az Országos Parkour Sportegyesület elnöke. – Már több mint fél évtizede tartok edzéseket, közben elvégeztem Hollandiában a nemzetközi parkouredzőképzést.”
No de hogyan lesz valaki ennek az extrém sportnak a szerelmese?
„Pécsen az általános iskolában kezdtem, még csak hobbiszinten. Akkor még kosárlabdáztam, de ismertem a helyi parkourosokat, figyeltem, mit művelnek. Online videókat néztem, és elkezdtem magamtól gyakorolni. A gimnáziumban erősödött ez a vonal, ám elsősorban még mindig kosaraztam. A Testnevelési Főiskolán aztán már minden ebédszünetemet és szabadidőmet egy tornateremben töltöttem, és gyakoroltam. Otthagytam a kosárlabdát, és csak a parkourral foglalkoztam.
Tetszett a mozgás szabadsága, nem voltak szabályok, arra mehettem, ugrálhattam, amerre akartam. Egy kicsit a gyerekkori szabadságot véltem felfedezni a sportágban.”
Máté Áron a háztetőn. Fotó: Julian Linden
Három éve megnyitották Magyarország első parkourtermét, a Hall Of Parkourt, ahol profi körülmények között oktatják a fiatal, feltörekvő nemzedéknek a sportág alapjait.
„A Hall Of Parkourt éppen a koronavírus-járvány kirobbanása előtt nyitottuk meg, így nem sokáig élvezhettük a terem adta lehetőségeket. Előtte a környékbeli iskolákban elkezdtük promotálni a termet és a sportot, aminek nagy sikere lett, sokan érdeklődtek. Aztán mentünk vissza a második bemutatókörre, de szóltak, hogy zár a suli. Éppen amikor elkezdtünk volna gőzerővel dolgozni. Meglehetősen nehéz helyzetbe kerültünk. Ott volt az új termünk, fizetni kellett a bérleti díját, és nekünk is meg kellett élni valahogyan. Nem volt könnyű időszak, ám túléltük mi is és a terem is.”
Jó úton jár a sportág népszerűsítése, egyre több gyerek látogatja az edzéseket, sőt akad olyan szülő is, aki a gyermekével együtt jár a tréningekre.
Hall of Parkour. Fotó: Máté Áron
„Nagyon sok gyerek jár hozzánk, mert a parkour sokkal szabadabb, játékosabb, mint más sportágak. Remek közösség alakult ki, elképesztő az a pozitív energia, amely árad a kis társaságunkból.
Egyéni sport, a hiperaktív srácoknak kifejezetten ajánlom.
A szülőknek is tetszik, mert elfáradnak a gyerekek, a srácok pedig élvezik, hogy nem kínzás közepette purcannak ki, érdekli őket, amit csinálnak. Volt, hogy Budapesten, az amerikai suliban voltunk promotálni, és hatalmas sikerünk volt. A bemutatónk előtt a tesitanárok már elkezdték az alapokat oktatni, majd elhívtak minket, és tartottunk egy igényes bemutatót. A zárás alatt rengeteg üzenetet és telefonhívást kaptunk, hogy mikor nyitunk, jönnének a gyerekek, elkezdenék tanulni a parkourt. Persze nem kizárólag kiskorúak érkeznek hozzánk, felnőttek is jönnek. Van, aki előtte biciklizett, vagy mást sportolt, ám megtetszik neki a parkour, és itt ragad. Nemegyszer előfordult olyan is, hogy az apuka a kisfiával együtt érkezett, és a kisfiú ügyesebben vett egyes akadályokat, mint a sportos apa.”
A Hall Of Parkour az idén is hirdetett nyári tábort, amelyre korlátozott számban még lehet jelentkezni.
Címlapfotó: Kiss Bálint
