Futball vagy gördeszka? Kiskorában ez volt a brazil Letícia Bufoni legnagyobb dilemmája, de lelőjük a poént: a csinos brazil hölgy manapság a világ egyik legjobb gördeszkásának számít. Négy éven át volt az első számú nő a sportágában, és a világon egyetlen nőként nyert ugyanabban az évben (2003) három aranyérmet az X-Games extrémsport-viadalon.
Na persze mindeközben a labdarúgástól sem szakadt el, amikor teheti, játszik, rendszeresen figyelemmel követi a válogatott mérkőzéseit, és kifejezetten jó kapcsolatot ápol a selecao legnagyobb sztárjával, Neymarral. Több közös képük is van a közösségi oldalon, sőt, korábban együtt tanultak ejtőernyőzni.
Bár az édesapja eleinte szigorúan eltiltotta a gördeszkázástól, az édesanyja, a testvére és a nagymamája támogatta, sőt, tizenegy éves korában utóbbitól kapta élete első deszkáját, amelyet nem sokkal később az édesapja nemes egyszerűséggel kettétört. Hiába, másnapra egy újjal állított elé, és előbb-utóbb az apuka is kénytelen volt beállni a támogatói sorába.
És ha már támogatók: manapság annyi neves szponzora van, és olyan jól keres, hogy saját gördeszkaparkja van Los Angeles-i házában. A versenyek miatt rengeteget utazik, és mint mondja, ha hazaér, nem szívesen vezet háromnegyed órát, hogy eljusson egy megfelelő parkba. De vajon hogy telik egy átlagos napja Kaliforniában, és hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
„Nyolc-tíz órát alszom, és bár tudom, hogy soknak tűnik, de rengeteget edzek, úgyhogy szükségem van rá. – mondta. – Reggel fél nyolckor kelek, két órát erősítek, majd fizioterápia következik, aztán hazamegyek, és négy-öt órát gördeszkázom. Mindeközben persze más sportokat is űzök, a futball – a legtöbb brazilhoz hasonlóan – nekem is örök szerelem. Kiskorom óta imádom, de amikor kilencéves voltam, divatba jött a gördeszka, és onnantól kezdve megváltozott az életem. Először egy barátomét kértem kölcsön, nagyon gyorsan fejlődtem, még a fiúknál is gyorsabban. Ekkor váltam végképp a rabjává, és határoztam el, hogy ezt akarom csinálni. Tudom, furcsa, de a nagymamámtól kaptam az első deszkámat, mivel az édesapám nagyon ellenezte az egészet. Hagyományos értékeket valló, szigorú ember volt, azt mondta, ez a fiúk sportja. Akkoriban egyébként úgy öltöztem, mint a srácok, mivel folyton velük lógtam, ezért sokan leszbikusnak hittek.
Az édesapám egyszer dühében kettétörte a deszkámat, de másnapra összeeszkábáltam egy másikat, és ekkor rájött, hogy nem tehet semmit. Onnantól kezdve mindenben támogat, ő vitt el először a gördeszkaparkba és az első versenyeimre, és sokat segített abban, hogy ennyire jó deszkás legyen belőlem.
Persze a futballról sem mondtam le, szinte mindenhol van egy labdám, még a kocsimban is. Ráadásul a foci segít, hogy még jobb deszkássá váljak. Messi és Neymar a kedvenc játékosom, azt pedig nagyon sajnálom, hogy a világbajnokságon a negyeddöntőben kiesett Brazília, mert nagyon erős csapatunk volt.”
A csinos gördeszkás a futball mellett ejtőernyőzik és szörfözik is, vagyis nem él unalmas életet, s mint mondja a sérülések sem riasztják el, tudja, hogy ez is benne van a pakliban.
„Annyira szeretek gördeszkázni, hogy nem is gondolok arra, hogy megsérülhetek. Ha pedig mégis megtörténik, hát ez van, ez az én sportom, ez ezzel jár. Rengeteg sérülésem és törésem volt már, de hozzászoktam. A gördeszkázás bizony fájdalommal jár. Egyébként szeretem a félelmetes és veszélyes dolgokat, ezért kezdtem el ejtőernyőzni is.”
Na igen, nem véletlenül van a „Trouble”, vagyis „Baj” szó a karjára tetoválva.
