„Kimászni a mélységből!” – írta közösségi oldalán Badar Gergő a nagyatádi Ironman megnyerését követően, amikor pedig arra kértük, fejtse ki bővebben ezt, visszakérdezett, hogy a versenyre vagy az elmúlt hónapokra gondolunk.
„Mint mindenkinek, a koronavírus nekem is okozott nehézséget, viszont ennek köszönhetően újra elvégeztem az alapozást, márciustól júniusig ez volt a program – kezdte Badar Gergő. – Teljesen jó volt így, lekerült a teher, nem sürgetett az idő, bőven volt idő fajsúlyos munkát végezni. Egyébként is jól bírom a monotonitást, az egyik kedvenc időszakom az alapozás, nincs akkora intenzitás és nagyobb a mennyiség.
Az egész februárt Spanyolországban tölthettem, végig mennyiségi munkát végezhettem, ez jelentős előrelépésnek számított.”
Így lett tehát a szükségből erény – ahogy Badar Gergő elmondta, a magyarok jól jöttek ki a helyzetből –, június végén még egy edzőversenyen (féltávon) is indulhatott Kaposváron. Hozzátette, akkor jól ment az úszás és a bringa, s bár a futást befolyásolta a meleg, már akkor látszott, hogy ebből jó forma lesz. Nagyatádon már a meleg sem okozott gondot, bezzeg a bokája.
„Tizenegy kilométernél elkezdett kiújulni a két hete összeszedett bokasérülésem – tekintett vissza a versenyre Badar Gergő. – Eleinte még tudtam futni, de néhány száz méter múlva már sétálnom kellett. Erre nem voltam felkészülve! Azt hittem, ez a sérülés már a múlté, és nem hátráltat többet.
Majdnem egy kör előnyöm volt, és nekem sétára kellet váltanom már a harmadik körben.
Mondanom sem kell, mennyire nehéz volt elfogadni. Nem akartam feladni, elég volt a tavalyi sikertelen széria, úgy voltam vele, hogy oké, ha kell, lesétálnom, de beérek!”
Végül a fájdalomcsillapító segített, és bár az előnye 17 percről másfél percre csökkent, összeszorított fogakkal küzdött tovább, hogy aztán negyedóra fórral megnyerje a versenyt.
„Jó néhány éve benne vagyok már a profi sportban és azt tapasztaltam, hogy a magyaroknál csak a győzelem számít. Ha második, harmadik, esetleg negyedik vagy egy erős mezőnyben, az nem számít annyit, mint ha nyertél volna – jegyezte meg Badar Gergő kérdésünkre, hogy hová is helyezné karrierjében ezt a sikert. – Nem mondom, hogy életem legjobb versenye, de azt a kis malőrt leszámítva, nagyon jó volt, mentálisan pedig most voltam a leginkább a topon. Magabiztosan versenyeztem, kételkedés nélkül tudtam menni, és egy borzasztóan nehéz helyzetből is felálltam!”
Badar Gergő hozzátette, tavaly volt egy kellemetlen derékproblémája, emiatt a bicikliről való leszállás után nem tudott futni, de sikerült orvosolnia, ezért is jött a legrosszabbkor ez a bokasérülés. Viszont biztos volt benne, hogy végigmegy a versenyen, arra is felkészült, hogy 30 kilométert is lesétál, ha kell.
„A napokban próbálom helyretenni a lábamat, hogy újra jó állapotban legyen. Ami pedig a folytatást illeti, szeptember 19-én lesz a középtávú országos bajnokság, azon el kellene indulnom, egyébként is úgy terveztük januárban, hogy az idén itthon versenyzem – folytatta Badar Gergő, aki a következő évére is kitért.
– Jövőre szeretnék külföldön versenyezni, lehetőleg az Ironman-szériában, a nagy célom, hogy ott legyek a hawaii világbajnokságon. Ez egy öt-hat éves terv, nem gond, ha jövőre még nem sikerül, de rutint kell szereznem, hiszen egyelőre három befejezett Ironman-versenyen van. Ha meg hamarabb sikerül, nagyon boldog leszek.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!