Fricz Botond wakeboarddal kezdte, ám ma már a legnagyobb magyar snowboardos olimpiai reménység. A húszéves sportoló éppen bokatörésből lábadozik, és rengeteg élménnyel gazdagodott első világkupa-sorozatában.
„Nyolcéves korom óta wakeboardoztam, abban képzeltem el a jövőm – kezdte Fricz Botond. – Ez már a tizedik év, hogy áttértem a snowboardra. Régebben minden télen jártunk Ausztriába síelni, ott próbáltam ki először. Már az elején is jól ment, aztán egyre ügyesebbnek éreztem magam benne. Egy ideig párhuzamosan űztem a wakeboarddal, ám később több motivációt éreztem a snowboardban, így e mellett döntöttem. Kiköltöztem Ausztriába, ott kezdtem a gimnáziumot, de jelen pillanatban Budapesten lakom, és sokat utazom az osztrákokhoz az iskola miatt. Érettségi előtt állok, így most a tanulást előtérbe kell helyeznem. Most van rá időm, mivel bokatörésből lábadozom. A márciusi aspeni világkupán túlugrottam egy ugratót, és ez lett a vége. Nem gondoltam, hogy eltört, mivel utána még Svájcban fájós bokával lenyomtam egy versenyt. Ezután elmentem az orvoshoz, majd a vizsgálatok kimutatták a törést. Vállalkozóként dolgozom, mellé szeretném most az érettségit megszerezni, hogy később egyetemre mehessek.”
Három éve rendezik meg itthon a magyar bajnokságot, Fricz Botond így először nyerte meg hazai közönség előtt a viadalt, ám összességében ez már a második felnőttbajnoki címe volt.
„Az év elején megnyertem a freestyle magyar bajnokságot slopestyle versenyszámban. Felnőttkategóriában korábban egyszer voltam már magyar bajnok, ám akkor BigAir kategóriában. Két éve Amerikában voltam, így nem indultam a hazai versenyen, tavaly pedig a felkartörésem miatt hagytam ki. Igaz, pontozóként ott voltam, megtisztelő volt, hogy ilyen formában is gondoltak rám a szervezők.”
A snowboardban rengeteg kategória létezik, ám a fiatal sportoló főként a slopestyle és BigAir versenyszámban versenyez, ezekkel szeretne kijutni az olimpiára.
„A slopestyle egy ugratókkal és korlátokkal felszerelt pálya, ahol egyre érdekesebbek, kreatívabbak a játékterek. A BigAir egy hatalmas ugrató, ahol a levegőben trükköket kell bemutatni. A világkupán három kört kell menni, és a két legjobb számít a pontozásban.
Az olimpiai kvalifikáció úgy néz ki, hogy minél több pontot kell gyűjteni a világkupákon, majd az utolsó forduló után a világranglista dönti el, ki jut ki.
A legjobb huszonhat rider kvalifikál, de meg van határozva, hogy egy nemzetből hányan mehetnek. Például hiába van előttem nyolc amerikai, csak négyen juthatnak ki, így csak az első négyet kell számolni a világranglistán.”
A koronavírus miatt sűrű lett a versenynaptár, ám Fricz Botond életében először így is részt vehetett a világkupán, méghozzá négy versenyen, háromszor az USA-ban, egyszer Svájcban.
„A koronavírus-járvány miatt sok versenyt lemondtak, majd később mindet bepótolták, így az idén tavasszal rengeteg verseny volt. Két héttel a viadalok előtt még nem tudtunk semmi konkrétumot, ami egy amerikai túránál nagy nehézséget okozott. Szállást, repülőjegyet foglalni az utolsó pillanatban necces, a szövetség a tőle telhető minden segítséget megad, ám az anyagi forrásai végesek. Ki kell számolni, hogy mi fér bele, melyik versenyre utazhatunk. Márciusban négy világkupa-állomáson vettem részt, három az USA-ban, Aspenben, egy pedig Svájcban volt. Ez volt az első világkupa-sorozatom, komolyan vettem, ám nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Aspenben úgy indultam a három versenyen, hogy meg volt zúzódva a mellkasom, a két könyököm, a hátam és a nyakam is, de nem nyafogtam. Fájt mindenem, rossz érzés volt, hogy nem a legjobb formámban mutathattam be a trükköket. Ha nem sérülten érkezem, jobban teljesítettem volna. Egész nap fájdalomcsillapítót szedtem, de örülök, hogy elindulhattam a versenyeken. Volt egy huszonhetedik helyezésem BigAir-ben, de tudom, hogy a következő szezonban jobban teljesítek. Nem véletlenül van két edzésnap a versenyek előtt, fejben össze kell rakni mindent.”
A magyar snowboardos Gyarmati Panka korábbi amerikai edzőjével dolgozik együtt.
„Ian Kirk nagy név a szakmában, többek között olimpiai bajnokokat is felkészített már. Magyarország korábbi legjobb snowboardosával, a világkupagyőztes Gyarmati Pankával dolgozott együtt, majd miután Panka befejezte, beugrottam a helyére. Ausztriában zajlik a közös munka, attól függ, hol vannak éppen a legjobb körülmények, mindig máshol tudunk edzeni. Itthon nincsenek meg a körülmények, nincsenek akkora hegyeink, ahová ugratókat építhetnénk.
Eplényben nemrég csúsztam egy lazát, jó érzés volt, hogy a magyar riderekkel bandázhattunk itthon. Kétezertizennyolcig Ausztriában tartották a magyar bajnokságot, de már három éve Mátraszentistvánban rendezik meg.
Azóta egyre többen jönnek, szemmel látható, az évek alatt mennyit fejlődött a snowboard freestyle szakága. Fejlődik az utánpótlás is, nem vagyunk sokan, ám akik vannak, nagyon motiváltak. Szoktam együtt csúszni a kis srácokkal, sőt Ausztriába is együtt utazunk ki edzőtáborba. Bárki csatlakozhat hozzánk, nagyszerű közösség a miénk. A snowboard nem veszélytelen sportág, de eddig megúsztam a durva sérüléseket. A mostani bokatörésem sem durva, nincs begipszelve, stabil a lábam, csupán meg kell erősítenem, miután összeforrt a csont. A legdurvább sérülésem egy felkartörés volt, azt műteni is kellett, a fémdarab még ma is bent van a kezemben. Pont akkorra épültem fel, amire lezártak mindent a koronavírus miatt, nehezen viseltem, hogy már egészséges vagyok, mégsem tudok csúszni. Akkor átgondoltam a jövőmet, ezek után óriási motivációval és életkedvvel vetettem bele magam ismét a sportba.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
