Csaknem száz kilométer per órás sebességgel száguldani egyáltalán nem gyerekjáték, főleg longboardon. Hogy az mi? Gyakorlatilag egy gördeszka, csak annál hosszabb és valamivel stabilabb, itthon is egyre népszerűbb – persze arra azért senki se számítson, hogy egy túlbuzgó fiatal 70-80 km/órás sebességgel száguld el mellette a belvárosban. Ehhez ugyanis egyrészt megfelelő terepre van szükség, na meg kiváló egyensúlyérzékre.
Ezért is érdemel óriási elismerést a spanyol Sergio Evans, aki Európa egyik legjobbjának számít a sportágban. Négy évvel ezelőtt, 2015-ben ezüstérmes lett az eindhoveni Európa-bajnokságon, 2016-ban pedig bronzérmes Cádizban, és 92 km/órás sebesség a rekordja. Hanem ami igazán hihetetlen az egészben: úgy jutott idáig, hogy időközben rengetegen próbálták lebeszélni a longboardozásról. Nem véletlenül, merthogy gyakorlatilag teljesen siketnek született, és hiába próbálkoztak a szülei mindenféle terápiával és kezeléssel, mindegyik hatástalannak bizonyult.
Márpedig a hallásnak kulcsfontosságú szerepe van az egyensúlyérzékben, és ekkora sebességgel longboardozni korántsem veszélytelen. Ezzel természetesen Sergio Evans is tökéletesen tisztában van.
Forrás: Instagram
„Amikor hasítasz a longboardon, figyelned kell, mert a legapróbb hiba is nagyon sokba kerülhet. Hogy mi a megoldás? Többet kell edzenem, és még jobban figyelnem, mint a többieknek” – árulta el, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
További hátrány számára, hogy veszély esetén a vetélytársak figyelmeztetését sem hallja meg, ezért minden egyes trükknél és ugrásnál fokozott figyelemre és koncentrációra van szüksége. Hét évvel ezelőtt, 2012 nyarán ismerkedett meg a sportággal, amikor egy barátja Madridban odaadta neki kipróbálni a deszkáját. Onnantól kezdve nem volt megállás.
Az édesanyja támogatásával, a félretett pénzéből megvette az első deszkáját, és az sem tántorította őt el, hogy számos rosszindulatú beszólást, gúnyolódást kellett elviselnie.
„A longboardozás előtt futballoztam, és volt időszak, amikor a csapattársaim jóformán teljesen ellehetetlenítettek. Szerencsére a nevelésemnek köszönhetően sohasem hagytam, hogy mások befolyásoljanak, és ők mondják meg, hol vannak a határaim. Nyitottnak kell lenni a világra, és nem szabad félni. Örökké hálás leszek a szüleimnek, amiért megtanították, hogy harcoljak azért, amiben hiszek.”
Annak ellenére, hogy nem hall, szinte tökéletesen megtanult beszélni, és bár jelenleg egy alumíniumgyárban dolgozik, hosszú távon az a célja, hogy nyisson egy saját iskolát, ahol gyermekeknek oktathatja a longboardozást, és átadhatja nekik a szenvedélyt, amely az ő életét is megváltoztatta.
