Az első magyar expedíció több mint két évtizede vágott neki Grönlandnak, igaz, csak néhány év múlva sikerült átszelnie, és teljesítenie a csaknem hétszáz kilométeres távot. Kollár Lajos és Tarjányi István 1996-ban kezdte el a szervezést, egyrészt mert egyre inkább expedíciós vonalon szerettek volna mozogni, Kollár pedig különösen keménynek és érdekesnek tartotta a sarkvidék felfedezését. A vállalkozásnak ugyanakkor volt némi előzménye, legalábbis az expedíció kitalálója annak tekinti Tarjányi István, Ozsváth Attila és Dékány Péter vállalkozását a Spitzbergákon.
„Grönland kelet-nyugati átszelését előttünk még nem teljesítette magyar, de vonzott minket az új élmény, az inuitok földje és a kietlen vidék, ahol egy ismeretterjesztő filmet is szerettünk volna forgatni – emlékezett vissza Kollár, aki Tarjányival végül 1997 augusztusában tudott elindulni. –
Egyetlen szánnal vágtunk neki, ezt húztuk, bele is tört a bicskánk, mert a jégtakaró közepén olyan viharok kaptak el minket, hogy vissza kellett fordulnunk.”
A nyugati parton így hiába várta őket Juhász Árpád geológus és Tóth Zsolt Marcell természetfilmes (ugyanis mindkét kísérletről film készült „Egy csipetnyi Grönland” és „Még az üveghegyeken is túl” címmel), viszont már ott elhatározták, hogy amilyen hamar csak tudnak, visszajönnek, és újra nekivágnak a sziget átsíelésének. Erre végül négy év múlva került sor, 2001. június 29-én Budapestről útnak indult a Béres Transzgrönlandi Expedíció.
„Erőt kellett gyűjtenem az újabb kísérlet előtt – fogalmazott Kollár Lajos. – Ezúttal úgy döntöttünk, hárman megyünk, abból a megfontolásból, ha egyikünkkel történik valami, a másik nem marad egyedül. Kiss Csaba csatlakozott hozzánk, egyetlen nagy, kétszáznyolcvan kilós szánt húztunk, ami az olvadékvizek miatt csónakként is remekül szolgált. Ebben volt mindannyiunk felszerelése és élelme, ami szimbolikusnak is tekinthető, mert az volt az ars poeticánk, hogy mindenképpen hárman kell átérnünk, egyszerre.”
Kollár szerint voltak ugyan nehezebb szakaszok, de második nekifutásra összességében simán sikerült a föld legnagyobb szigetének keresztülszelése, megúszták a nagyobb viharokat, és egy egynapos pihenő beiktatásával végül 29 nap alatt sikerült megtenniük a keleti Isertoq és a nyugati Kangerlussuaq közötti hétszáz kilométeres távot.
Kollár Lajos
„Sőt, ennél több is volt, mivel az olvadékpatakok és gleccserhasadékok miatt sokat kellett kerülgetnünk” – tette hozzá Kollár, aki expedíciós múlttal még nem, csak hegymászó-tapasztalatttal rendelkezett, bejárta a Tátrát, az Alpokat és a Kaukázust, de érdekelték a sarkvidéki expedíciók és a nagyobb létszámú, magashegyi vállalkozások is.
Ennek köszönhető, hogy a grönlandi kalandnak lett folytatása, ugyanis hazánk akkori legjobb hegymászójával, Ozsváth Attilával azt tervezték, hogy a hadra fogható magyar alpinisták összegyűjtésével keretbe foglalják a hazai Himalája-expedíciókat, hogy azok ne ad hoc módon szerveződjenek.
Ozsváth azonban 2002-ben tragikus körülmények között eltűnt a pakisztáni Karakorumban, így Kollár az az évi sikeres magyar Mount Everest-expedíció után Erőss Zsolttal és Mécs Lászlóval valósította meg a közös tervet, létrehozták a Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű programot, amely kivételesen eredményesnek bizonyult, tíz évig szervezett sikeres expedíciókat a világ legmagasabb hegyeire.
Újrázás tizenhét év után
2018-ban újra sikerült Grönland átszelése, Rakonczay Gábor és csapata ugyancsak 29 nap alatt teljesítette a 650 kilométert Grönland keleti és nyugati partja között. Ők két szánt húztak maguk mögött, és ugyan elkapta őket egy háromnapos vihar, amikor mozdulni sem tudtak, de utána sikeresen növelték a tempót, volt olyan nap, hogy 35 kilométert tettek meg. Rakonczay célja az is volt, hogy felhívja a figyelmet a sziget pusztulására, amit az emberiség és a globális felmelegedés okoz.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
