A snowboardos Roope Tonteri még 2013-ban győzött a világbajnokságon a big air és slopestyle versenyszámban. Két évvel később a big airben újra aranyat szerzett, slopestyle-ban viszont eggyel lejjebb szorult a dobogón.
A versenyzéssel azóta felhagyott ugyan, de még mindig aktív és tevékeny, újabbnál újabb projektekben vesz részt. Bokros teendői közepette is szívesen válaszolt a Csupasport kérdéseire.
Egy olyan országban, ahol az alpesi síelés, a síugrás nagyon népszerű, hogy lett önből mégis snowboardos?
Mert snowboardozni sokkal királyabb, nincsenek hétről hétre kemény edzések, és nem liheg egy edző a nyakadban, hogy megmondja, hogyan is kéne ezt vagy azt csinálni.
Mit szeret a snowboardozásban?
Ha egy szóval akarok válaszolni: a szabadságot. Azt, hogy úgy trükközöl, ahogy neked tetszik, mehetsz a magad feje után. Azt is nagyon szeretem még benne, hogy mi, snowboardosok egy nagy család vagyunk.
A snowboard nemcsak a gyors lesiklás, hanem a fantasztikus trükkök sportja is. Mennyi idő egy-egy trükköt megtanulni?
Őszintén szólva sose gyakoroltam kimondottan egy trükköt, az nem én lettem volna. Engem a kíváncsiság visz előre, hogy valami újat próbáljak ki.
Ahogy a válaszaiból kitűnik, nem épp a megszokott utat követi. Mégis megkérdezem: hogy edz egy snowboardos?
Amíg nincs hó, addig az edzőteremben vagyunk, aztán amikor már ki lehet menni, akkor folyamatosan a pályán gyakorlunk. Én emellett vagy inkább ehelyett gördeszkáztam és nyújtottam, amikor kellett.
És hogy készült nyáron?
Amíg versenyeztem, akkor leginkább a gördeszkázást toltam, manapság mindenféle erdei munkákat csinálok, például fát vágok.
Három aranyat és egy ezüstöt nyert a világbajnokságokon: melyik a kedvence, melyiket volt a legnehezebb megszerezni?
A kedvencem az utolsó arany, amit 2015-ben szereztem, de a legnehezebb mégis az első volt. Quebecben volt a világbajnokság, ahol annyira hideg volt, hogy majd’ megfagytam minden futam előtt, de ennek ellenére nyerni tudtam.
De az ezüstöm is óriási harc eredménye: néhány nappal előtte elestem, jól beütöttem a bordáimat. Végül fájdalmakkal küzdve is bejöttem másodiknak, ami nagyszerű.
A világbajnokságokon egy időben a finn versenyzők nyerték a big air versenyszámot. Ismerik egymást, esetleg közös edzőjük van?
Persze, nagyon jól ismerjük egymást! Az, hogy ennyi aranyat nyertünk, nem az edzőknek köszönhető. Akik előttem versenyeztek, csak élvezték a snowboardozást, szó sem volt olyan profi körülményekről, mint manapság. Akkoriban az edző inkább az ügynökünk meg a sofőrünk volt. A legtöbbet egymástól lestük el.
Versenyez még?
Már nem, abbahagytam.
Mivel foglalkozik helyette?
Rengeteg fotós és videós felkérésem van, amiket imádok! A legjobb trükköket nem itt kell bemutatni, ezt csak élvezni kell. Az a legjobb benne, hogy itt lehetek igazán kreatív, ebben jobban ki tudok teljesedni, mint a versenyzésben.
Magyarországon is egyre népszerűbb a snowboard, vannak tehetséges versenyzőink. Ismeri őket?
Sajnos nem. De azt üzenem mindenkinek, aki snowboardozik, csak az számít, hogy élvezze, amit csinál, és legyen buli!
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
