Miközben árgus szemekkel figyelünk arra, hogy a négyfős csapat tagjaként hogyan halad Rakonczay Gábor az Antarktiszon, van olyan ember – rögtön kettő is! –, aki még nála is nagyobb kalandba vágta a fejszéjét. Rakonczay célja ugyebár, hogy első magyarként a szárazföld széléről indulva elérje sílécen a Déli-sarkpontot, míg az amerikai Colin O’Brady és a brit Louis Rudd azt találta ki, hogy egyedül, támogatás nélkül átszeli az Antarktiszt. Ráadásul ők ketten nemcsak a zord körülmények, hanem egymás ellen is versenyeznek, és a New York Times legfrissebb helyzetjelentése szerint valamivel O’Brady jár előbbre. Ő 719 mérföldet tett meg a 47. nappal bezárólag, míg Rudd 684-nél jár.
A 33 éves O’Brady és a 49 esztendős brit katona, Louis Rudd egyaránt Punta Arenasból repült az Antarktiszra, akárcsak Rakonczay Gábor. A két sorstárs 921 mérföldes utat tervezett (nagyjából 1470 kilométer) körülbelül 65 napra. Egy olyan utat, amely két éve végzett egy férfival. Rudd már áprilisban bejelentette, hogy nekivág az Antarktisz átszelésének, míg O’Brady valamikor októberben rukkolt ki a tervvel – persze mindketten hónapokat készültek a legzordabb kontinensre, amely az új Everest lehet az extrém kihívást keresőknek.
És akkor néhány szó a próbázókról.
Louis Rudd 16 évesen vonult be a katonasághoz, háromszor állomásozott Koszovóban, négyszer pedig Iránban és Afganisztánban, maradt a brit hadsereg kötelékében, de évről évre valamilyen kihívást keres.
„Majd azzal vigasztalom magamat, hogy senki sem lő rám. Nyilván az Antarktisz is veszélyes persze, de úgy tekintek rá, hogy elképesztően szerencsés vagyok. Láttam barátaimat, akik elvesztették a szemük világát, összetörtek, gyökerestől felfordult az életük.”
Rudd 2012-ben egy másik brit katonával, Henry Worsleyval megtette Roald Amudsen nyomán a Déli-sarkpontig vezető 920 mérföldes utat.
Colin O’Brady jóval fiatalabb, afféle kalandor sportoló, aki a közösségi média sztárja lett sérülései és kitartása miatt. Ő rendszeresen posztol az Antarktisz átszeléséről is: december 16-án például arról írt, hogy addigi legnagyobb etapját tette meg, 23,3 mérföldet. Portlandben nőtt fel, a Yale-en úszott, majd balesetet szenvedett, és annyira megégett a lába, hogy a legtöbb orvos azt mondta, járni sem tud majd normálisan. Ehhez képest 18 hónappal később olimpiai távú triatlonra jelentkezett, és megnyerte az amatőrök szekcióját. Otthagyta pénzügyi munkáját és olimpikon akart lenni, de végül ezt a törekvést feladta, és belevágott, hogy teljesítse a felfedezők Grand Slam-jét, amelynek célja elérni az Északi- és Déli-sarkpontot, illetve megmászni a hét földrész legmagasabb hegycsúcsát – sikerült neki.
Mindketten majdnem 190 kilós szánnal indultak neki a távnak. A súlyt liofilizált élelmiszerek (például apróra vágott, testre szabott fehérjerudak), mínusz 40 fokig hőtartó hálózsákok, hordozható napelemek, sífutólécek, műholdas mobiltelefonok és modemek, valamint GPS-helymeghatározók adják.
Colin O’Brady és Louis Rudd megfogadta: semmilyen segítséget sem fogadnak el kívülről, egy bögre teát sem, amikor érintik az Amudsen-Scott déli-sarki kutatóbázist. A feladat ijesztő, pláne ha belegondolunk, hogy 2016-ban Rudd barátja, Worsley belehalt a kísérletbe: 900 mérföld megtétele után, 126 mérfölddel a cél előtt halt bele egy fertőzésbe, két nappal azután, hogy kimentették (később Rudd néhány katonatársával az emlékének adózva eljutott oda, ahol a barát meghalt).
A kaland nem olcsó, nagyjából 200 ezer (kb. 58 millió forint) dollárba kerül fejenként, amelyet vállalati szponzoroktól szedtek össze.
Rudd azt gondolta, hogy az elemek ellen fog küzdeni, nem egy másik kalandor ellen, de aztán O”Brady megtette a meglepetésbejelentést, a két férfi pedig találkozott is a chilei Punta Arenasban, így eldőlt: egymás ellen is versenyeznek. Az antarktiszi induláskor sok sikert kívántak egymásnak, és Rudd úgy fogalmazott, hogy szerinte mindketten teljesítik a kihívást.
A két férfi akár mínusz 45 fokos hidegben is menetel, és nagyon kiszámított utat tervezett, hiszen csak 5 nap pluszélelmet vitt magával. Elképesztően sok veszély vár rájuk: fagyási sérülés, a nagy hideg és szél, amely ha elviszi a sátrat, véget is vet az útnak. Mentálisan is óriási kihívás több mint két hónapot tölteni és menetelni egyedül.
Mindketten november 3-án indultak el a Filchner-Ronne-selfjégről, ahonnan a Messner-gleccserig vezet az út, majd oldalszélben felmásztak a Thiel-hegységig. Ezután délkelet felé haladva eljutottak a Déli-sarkig, 2,8 km magasra emelkedve. Az út során már mindketten elérték a Déli-sarkpontot, és az Amundsen-Scott déli-sarki kutatóállomást is, és haladnak rendületlenül a cél felé. A folytatásban a Leverett-gleccser felé haladnak, és a Ross-selfjégnél, kb. 2 hónappal az indulás után véget ér az út.
Louis Rudd hangoskönyveket hallgat, az segít neki, Colin O’Brad-t pedig felhívta Paul Simon énekes-dalszövegíró, miután megtudta, a sportoló a Graceland című számát hallgatja az úton. A két férfi nagyjából 30 percet beszélgetett. „Ez lehet az én Gracelandem, ha sikerült teljesíteni” – mondta O„Brady.
Cikkünkhöz a New York Times híradásait használtuk (ITT és ITT olvasható).
