Kívés Bendegúz élete első háromnapos versenyén abszolútban a tizenhetedik helyen végzett a Spártában rendezett Spartan Trifecta világbajnokság Elite kategóriájában.
Hogyan vágott neki élete első háromnapos megméretésének?
Próbáltam fizikailag és mentálisan is megfelelően felkészülni – mondta Kívés Bendegúz. – Tudtam, hogy teljesen más koncepciót igényel, mint az egy- vagy a kétnaposak. Három napon keresztül három különböző távon kellett teljesíteni, be kellett osztani az erőmet.
Az első nap hét, a másodikon tizennégy, a harmadikon huszonhat kilométeres volt a pálya. Nehéz volt, hogy két nappal a lábunkban, fáradtan a harmadik napon kellett a legtöbbet futni.
Megfelelően kellett kezelni ezt. Ráadásul az első két napon kiváló idő, harminc fok volt, míg a harmadikon hét fok és eső.
Menjünk végig a napokon… Az elsőn a hét kilométeres Sprint távot rendezték.
Végig az élmezőnnyel akartam futni, ám két kilométer után vissza kellett vennem. Hatalmas volt a tempó, sokkal nagyobb intenzitású, mint a közép-európai versenyeken. Az amerikaiak és a franciák hihetetlenül gyorsak voltak. Az első napon szinte hibátlanul versenyeztem, csupán a kőgolyócipelésnél követtem el egy hibát. A golyóval a kezemben egy patakba estem, s mivel vizes lett a golyó, elég nehéz volt ismét kiemelni.
A második napon jött a tizennégy kilométeres Super.
Próbáltam nem elfutni az elejét, egyenletesen haladtam, végig kiszámoltam a tempóm. Az akadályok jól mentek, ezúttal a kőgolyónál sem hibáztam, élveztem ezt a napot is. Nem adtam ki mindent magamból, előttem volt, hogy hamarosan újra versenyezni kell, ráadásul a leghosszabb távon.
Így van, következett a huszonhat kilométeres Beast.
Az időjárás eléggé bezavart, a semmiből hirtelen lehűlt a levegő, megérkezett az eső, ami miatt csúszóssá váltak az eszközök. Az első két napon futott időket összeadták, s egymás után indították a versenyzőket aszerint, amennyivel le voltak maradva az előtte lévőtől. Én az elsőhöz képest kilenc perc múlva startolhattam. Elképesztően sok cipelős akadály volt, ilyet korábban még nem tapasztaltam. Volt zsák, vödör, márvány, lánc, kőgolyó és farönk cipelése is. Huszonhárom kilométerig elég jól mentem, hiba nélkül haladtam, aztán jött a Z fal, amely annyira csúszott, hogy egyből leestem. Jött a harminc büntető burpee, ami nem esett jól. Majd egy kilométerrel a cél előtt a majomlétra háromnegyedénél lecsúsztam a vizes akadályról, így jöhetett a újabb büntetés.
Aztán jött a dárdadobás, amely az előző két napon sikerült, s most is beletaláltam egyből a közepébe, de szerencsétlenségemre a vége éppenhogy lelógott a földre, így jöhetett a harmadik büntetés…
Ráadásul a cél előtt a multi rigről is lecsúsztam, ekkor már semmi erő sem volt a kezemben. Zavart, hogy az utolsó néhány kilométeren jöttek a hibák.
Elégedett a tizenhetedik hellyel?
Összességében elégedett vagyok, elképesztően erős mezőnyben álltam helyt, életem első háromnapos megméretésén.
Milyen céljai vannak a következő évre?
Januárban kezdődik a felkészülés a következő szezonra, és sok tervem van. Az Abu-Dzabiban megrendezendő világbajnokságon és az olaszországi Európa-bajnokságon mindenképpen ott szeretnék lenni, azonban a tatai OCR Eb-n is részt vennék. Az OCR más felkészülést igényel, mint a Spartan, előbbire többet kell edzeni, jobb erőnlét kell oda. Azonban ez nem veszi el a kedvem, sőt itt is bizonyítani akarok.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
