Korábbi sérülését követő rehabilitációja miatt a téli időszakban három hónapot itthon tölt Korok Fatima, a szabadtüdős merülés kétszeres világbajnoka, sőt márciusig itthon készül az idei év fő eseményére, a Bahama-szigeteknél rendezendő meghívásos elitversenyre.
„Szinte egész évben külföldön élek, mindig ott, ahol a versenyeket rendezik, de a téli alapozásra a konditermi és a medencés edzések itthon is megfelelőek – kezdte Korok Fatima, a szabadtüdős merülés kétszeres világbajnoka, aki 2019-ben Franciaországban 81 méterrel, két évvel később Cipruson 89 méterrel nyert. – Száraz edzéseim is vannak, ilyenek a légzés, a meditációs és vizualizációs gyakorlatok, utóbbival a nappaliban fekve is elképzelhetem, hogy éppen merülök, de a jóga és a nyújtás is fontos része a mindennapjaimnak.”
A Szabadtüdős Merülés Nemzetközi Szövetsége (AIDA) és a Víz Alatti Tevékenységek Világszövetsége (CMAS) által rendezett versenyeken egyaránt négy kategória létezik. Az egyik a dupla uszonyos, a másik a sellőuszonyos, amelyben egyetlen nagy, mindkét lábat „összekötő” uszony segít a merülésben. A harmadik a free immersion, azaz a szabadmerülés, amelyben Korok Fatima már aranyéremmel bizonyított, míg a negyedik, az úgynevezett uszony nélküli kategóriában (Constant Weight No Fins – CNF) szeretne további kiemelkedő eredményeket elérni.
A nyomáskülönbség kiegyenlítése
A tüdő magától kiegyenlíti a nyomáskülönbséget, de más testüregekben, mint az arcüregekben vagy a fülben a versenyzőnek kell ezt végrehajtania. A nyomásnövekedéssel a levegő térfogata csökken, és befelé húzza a dobhártyát, ami fájdalommal jár. A kényelmetlen érzés elkerüléséhez egyenlő szinten kell tartani a testüregben lévő nyomást és a külső víznyomást, ezt hívják kiegyenlítésnek. A fül és az arcüreg kapcsolatban áll a garattal, lehetővé téve, hogy a tüdőből felhasznált levegővel kiegyenlíthető legyen. A maszkban lévő légteret az orron keresztül lehet kiegyenlíteni úgy, hogy egyszerűen bele kell fújni. Minél mélyebbre merül valaki, annál haladóbb technikát kell elsajátítania az egyenlítéshez, de megfelelő technikával könnyen és gyorsan történik.
„Uszony nélkül a legtisztább, legtermészetesebb a merülés, ugyanakkor lassabb és megerőltetőbb, mivel nem lehet a kötelet segítségként használni – folytatta a sportoló hölgy, aki 2021 októberében a CMAS által Törökországban rendezett világbajnokságon CNF-kategóriában bronzérmet is szerzett. – Önerőből kell le- és felúszni, ebben a kategóriában hatvanhárom méter a rekordom, amelyet két perc negyvenöt másodperc alatt tettem meg, és lettem végül bronzérmes. A világrekord itt hetvennégy méter, ennek elérése vagy megdöntése az új célom. Korábban szinkronúsztam, ezért azt mondják, jó a mozgásom a vízben, jó a vízérzékem. Az úszástechnikámon szeretnék javítani, mert akkor a teljesítményem is javulna. Átlagosan egy métert egy másodperc alatt teszek meg lefelé, s bár uszonnyal gyorsabban lehet haladni, mindenképpen ebben a kategóriában látom a fejlődés lehetőségét, amely lényegében minden kategóriára igaz, de ha csak egyre koncentrálok, nagyobb eséllyel kihozhatom a maximumot – márpedig nekem a CNF a kedvencem. Erre még nem szántam sok időt a rövid, hároméves pályafutásom alatt, szóval ez egy kihívás, amelyet én állítottam magamnak, és gőzerővel dolgozom, hogy az augusztusi bahamai versenyen talán nemcsak új magyar csúcs születik, hanem megdöntöm a világrekordot is.”
A szabadtüdős merülők mellett nincsenek palackos mentőbúvárok, mert a keszon- vagy más néven dekompressziós betegség miatt egyébként is csak lassabban emelkedhetnének.
Helyettük szintén szabadtüdős mentőbúvárok állnak készenlétben, akiket angyaloknak hívnak, s akik a merülés utolsó szakaszában merülnek a sportoló elé, mert ez a legkritikusabb szakasz, előtte a merülő egyedül van. Tehát egy kilencvenméteres merülésnél az első mentőbúvár 35-40 méterig merül, majd egy másik húsz, míg egy harmadik tíz méteren várakozik, és együtt úsznak a felszínre a versenyzővel. A segítségükre általában az oxigénhiány és a fáradtság miatt lehet szükség.
Taktika és felkészültség
A szabadtüdős merülésnél a verseny előtt valamennyi sportoló megadja a szervezőknek, hogy mekkora mélységbe tervezi a merülést. A választást természetesen befolyásolja az előzetes edzettségi szint, a felkészültség, de még a verseny napjára szóló időjárás-előrejelzés is. A többi induló tervezett merülési mélysége csak azt követően derül ki, miután valamennyien leadták igényüket. A versenyen a súllyal a mélybe lógatott kötelet valamennyi versenyzőnek az általa előzetesen megadott merülési mélységig engedik le, a kötél végén egy műanyag kártyát helyeznek el, amelyet a versenyzőnek a felszínre kell vinnie. Ha a tervezett mélységet a versenyző nem éri el, büntetőpontokat kap, amely a tervezett mélység és a búváróra által rögzített mélység különbsége.
A versenyeket kemény felkészülés előzi meg, kizárólag külföldön, mivel mélymerülésre alkalmas medence nemcsak hazánkban, de a környező országokban sincs. Éppen ezért a költözés attól függ, hol rendezik a következő nagy versenyt. Korok Fatima márciusban Tenerifére utazik néhány hónapos felkészülésre, majd az augusztusi bahamai verseny előtt Hondurasba teszi át székhelyét.
„Három éve szeretnék eljutni a Bahamáknál rendezendő elitversenyre, amelyen csak meghívással lehet részt venni. Már kétszer kaptam meghívót, de eddig nem sikerült elindulnom rajta. Most végre van egy szponzorom, de a sikeres felkészüléshez szükségem lenne még támogatókra, s akkor augusztusban hátha valóra válik az álmom.”
A szabadtüdős merülés idei világbajnokságát vélhetően októberben rendezik meg, de a helyszín még nem ismert.
Fotók: Tumbász Hédi/Nemzeti Sport
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
