A lovaspóló az egyik legősibb játék, amit labdával és ütővel űznek. A póló szó a tibeti puluból (azaz labda) származik, és a történetírók feljegyzései alapján már Dareiosz perzsa király udvarában játszották. Keleti eredetű sportág, hiszen Perzsiából származott át Konstantinápolyba, majd Turkesztán érintésével Tibetbe, Kínába, Japánba és Indiába. Az első írásos formában rögzített szabályok Manipurból erednek, ahol 1859-ben alakult meg az európaiakat tömörítő klub. Európában 1874-ben nyert létjogosultságot, amikor Angliában létrehozták a Hurlingham pólóklubot, és sor került az első szabálykönyv kiadására. A lovaspóló az európai megjelenés után indult jelentős fejlődésnek, hosszú ideig Anglia határozta meg a sportág arculatát, de 1909-ben szinte sokkolta a briteket az Egyesült Államoktól elszenvedett súlyos vereség, amely a későbbiekben a játékot jelentősen módosította.
S ha már a szabályok…
A lovaspóló sajátos ötvözetet alkot a jégkoronggal és a labdarúgással, de (nyilvánvalóan) lóhátról terelik a könnyű fűzfaháncsból készült labdát, speciálisan erre a célra kialakított ütővel, és a cél a gólszerzés.
A mérkőzés játékideje egy óra, amelyet nyolcperces játékidőkre, „chukkerekre” osztanak, közéjük kétperces pihenőket iktatnak. A két félidőt öt perc választja el egymástól, ezalatt váltják a kifáradt négylábúakat. Minden gól után térfélcsere következik és csak utána folytatódik a játék. Nyolc játékos a tartalékokkal együtt alkot egy-egy csapatot, de egyszerre négy fő tartózkodhat és játszhat a pályán. Amikor Joe Watson lefektette a modern játék alapjait, a következőképpen űzték a pólót: a játékosok úgy ütögették a labdát, és úgy törtek előre, ahogy éppen tudtak. Később taktikusabbá és tudatosabbá vált a játék, kialakult a fonákütés, és a résztvevők csatár-, középpályás- és védőposztokon helyezkedtek el, míg az edzéseken és mérkőzéseken egyre hangsúlyosabb szerephez jutott a passz és az összjáték.
A Peat fivérek már tudományosan láttak hozzá a játék elemzéséhez: rendszert alkalmaztak, mégpedig olyan sikerrel, hogy egymás után nyolc alkalommal nyerték meg a Hurlingham-kupát.
A forradalmi változást az amerikai lovaspóló eredményessége idézte elő. Megszűnt a lesszabály, gyorsult a küzdelem és művészi szintre fejlődött az ütéstechnika. Az amerikai póló diadalában közrejátszott a fiatal játékosok gyorsabb fejlődése érdekében kidolgozott hendikeprendszer, amelynek a lényege a következő: a bizottságok minden bajnoki év elején besorolják a játékosokat az egész idényre nulla és tíz gól közé, így mindegyik csapatra kivetítve kialakul egy bizonyos összgólszám, például legrosszabb esetben négy, míg ha csupa klasszis jön össze, akkor éppenséggel negyven. A játékosok pályafutása során ez a besorolás mindig változik a képességek és a eredményesség függvényében. A mérkőzés kezdete előtt a négy játékosra meghatározott előnyt összegzik, így alakul ki a csapatra vonatkozó összgólszám. A „gyengébb” együttes a különbséget megkapja, így lehetővé válik tehát, hogy a kezdők közel egyenlő eséllyel versenyezzenek a legjobbakkal, és ez a besorolás a fiatal sportolók gyors fejlődését is elősegíti. A nemzetközi és nyílt versenyeken természetesen hendikep nélkül játszanak.
A lovaspóló nem tartozik az olcsó sportágak közé, éppen ezért a gyakorlóinak köre is szűk. Bár a sportág sok országban népszerű, óriási az a terület is, ahol még nem nyert létjogosultságot. Jelenleg a következő országokban működik szövetsége: Írország, India, Pakisztán, Dél-Afrika, Egyiptom, Új Zéland, Ausztrália, Kenya, Nigéria, Új Zéland, Jamaica, Argentína és természetesen Anglia.
Angliában a pólópónik tenyésztésére a Nemzeti Póni Társaság felügyel, és a tenyésztési szakkönyv minden pónira alkalmazható. Évenként szerveznek pónikiállításokat, amelyek látványosak, és jó szórakozást nyújtanak.
Divatosak az argentin pónik, Indiában ugyanakkor a kis termetű arab pónikat használják, míg az új-zélandi és az ausztrál lovak magasak és erőteljesek, Amerikában pedig a texasi és wyomingi lovak a legalkalmasabbak a sportágra.
A világszerte jegyzett pólóbajnokságok között első az 1876 tól megrendezett Hurlingham bajnoki kupa, Indiában az Indian Cavalry-bajnokság és a Walesi Herceg Kupa a legnevezetesebb.
A világ sportja sorozat korábbi részei:
– Népszerű nép játék volt egykor a magyar méta
– A tarahumara csodafutók titka évszázadok óta megfejthetetlen
– Az ökölszabály: egy pattanás után ütni kell!
– Krikett, avagy a játék, amihez egy élet sem elég
