A Budapest–Bamako-rali a világ legnagyobb amatőr ralija, amelyen – például a Dakarral ellentétben – nem gyári hátterű versenyzők mérik össze erejüket, nincsenek konstruktőri csapatok, az indulók saját maguk felelősek járművük karbantartásáért, műszaki állapotáért. A kategóriák között található a „versenykategória”, amely abban különbözik a többitől, hogy az indulók minden reggel kapnak egy itinert, amely tartalmazza azokat a GPS-koordinátákat, ahová a nap folyamán el kell jutni. Ahogy este a versenyzők végeznek a szakasszal, GPS-készülékükből átadják a fájlokat a szervezőknek, akik kiértékelik a teljesítményüket és a pontosság, gyorsaság mértékében pontozzák.
Somogyi Viktor a motorosoknál megnyerte a versenyt, 2018 után ismét felállhatott a dobogó legfelső fokára, ezzel ő az első motoros, aki kétszeres bajnoknak mondhatja magát.
Somogyi Viktor és KTM motorja
„Minden nap négy- és nyolcszáz kilométer közötti szakaszt kellett teljesíteni, összesen több mint nyolcezerötszáz kilométert tettünk meg – kezdte beszámolóját a győztes magyar motoros. – A terep első háromezer kilométerén nincsen sok izgalom, a lényeg annyi, hogy Budapestről minél hamarabb el kell jutni Afrikába. Az igazi verseny Marrákestől kezdődik. A terep nagyon változatos, szavanna és sivatag váltja egymást, illetve érintjük az Atlasz-hegyláncot is. A raliról tudni kell, hogy ez a régi Dakar szellemi örököse, nagyrészt azon az útvonalon halad, amelyre azt kitalálták. A szervezésben azonban hatalmasak a különbségek. Ez sokkal kisebb költségvetésű rendezvény, amit leginkább úgy lehet érzékeltetni, hogy ha ott valaki fel szeretné adni a versenyt, csak megnyom egy gombot a járművén és érkezik érte egy helikopter, ami kimenti, itt mindent magunknak kell megoldani, a szerelést és az orvosi problémákat is beleértve.”
Somogyi Viktor a 2018-as győzelméhez hasonlóan ezúttal is KTM 640 Rally motorjával vágott neki a távnak, ami több szempontból is jó választásnak bizonyult. Egyrészt töviről hegyire ismeri a gépet, így bármilyen műszaki probléma adódott, tudta, hova kell nyúlni, másrészt a műszaki felkészítésre is nagy figyelmet fordított a verseny rajtja előtt. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden simán ment volna.
A sivatagban este sem állt le a verseny.
„Marokkóban kezdődött a kipufogós kálváriám, fél napig leszakadt kipufogóval kellett mennem. Megpróbáltam gyorskötözővel visszarögzíteni a csonkra, de nem működött, úgy is leesett. Annyira hangos volt a motor, azt hittem, halláskárosodást szenvedek a nap végére. Az elektronikával is akadtak gondok. Guineában volt egy szakasz, ahol annyira szétrázódott, hogy teljesen elment a világításom. Közel száz kilométert kellett motoroznom a sötétben, az egyedüli szerencsém az volt, hogy egy angol Land Rover segített: mögöttem jött és világította az utat.”
A műszaki problémák ilyen hosszú távon és nehéz terepen teljesen általánosak, az azonban már korántsem az, ha valaki egyetlen hátizsáknyi felszereléssel kénytelen megtenni a táv felét. A magyar motoros nem így tervezte, cuccainak nagy részét egy kísérő autó szállította, ami azonban út közben meghibásodott, a benne lévő eszközök így a verseny hátralévő részére elérhetetlenné váltak – számos érdekes szituációt okozva ezzel.
Somogyi Viktor egy idő után csak a motorjára és a hátizsákjában lévő felszerelésre támaszkodhatott
„Miután az autó Mauritániában lerobbant, mindössze egy liter olaj, némi láncspray és pár tonhalkonzerv maradt a hátizsákomban. Ami a leginkább zavart, hogy nem volt nálam a sátram sem…
Szerencsére a bamakós közösség nagyon összetartó, magyar indulók felajánlották, hogy aludhatok az autójuk első ülésén, de előfordult, hogy a földön aludtam, Guineában imaszőnyegen, egy másik helyen pedig szalmabálák között, amelyeket katonák hoztak a futballpályára. A szakaszok között is voltak érdekességek. Egyszer eltévedtem, így négyszáz kilométer helyett hétszázhatvanat tettem meg, a benzinem is majdnem elfogyott. Egy másik részen belementem egy szarvasmarhák által ásott gödörbe, és eldobtam a motort. A befutó azonban mindenért kárpótolt. A célhoz vezető autópályát teljesen lezárták, az út mentén rendőrök tisztelegtek a versenyzőknek, a stadionban beszédet mondott az ország elnöke.”
A Budapest–Bamako-rali megnyerése amatőr verseny lévén anyagi díjazással nem járt, Somogyi Viktor egy hatalmas serleggel, éremmel és egy afrikai tállal gazdagodott. De nem csak kapott, hanem vitt is ajándékot. Az EBA Sports által támogatott jótékonysági akció keretén belül egy helyi iskolának vitt laptopokat.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
