Rakonczay Gábor extrém sportoló ismét nagy kaland elé néz, ezúttal párjával, Vámos Nórával szeli át a Föld legnagyobb szigetét, Grönlandot. A hatszáz kilométeres átkelés a grönlandi jégsapkán férfi-női párostól nemzetközi szinten is ritka, magyar nő pedig még sohasem teljesített ekkora távú sarkvidéki expedíciót.
„Kétezertizennyolcban voltam már ezen az expedíción, akkor az antarktiszi úthoz kellett itt megszereznem a kvalifikációt – nyilatkozta a Csupasportnak Rakonczay Gábor, aki szerdán indul párjával a nagy kalandra. – Akkor heten voltunk kint, mindannyian rutinos, sokat megélt sportolóként vettünk részt a túrán. Remekül sikerült, nagy élményt adott, egyértelmű volt, hogy egyszer visszatérek. Ezeken az expedíciókon általában több, különböző nemzetiségű ember vesz részt, ritka, hogy ketten, ugyanabból az országból érkeznek.
Ráadásul férfi-női páros még nem teljesített ehhez hasonló szintű expedíciót.”
Rakonczay Gábor és Vámos Nóra az elmúlt időszakban remekül dolgozott együtt, a hölgy párja minden futóprojektjét teljes mellszélességgel támogatta. Felvetődött a kérdés, mi lehetne a következő lépcsőfok, így esett a választás a grönlandi útra. Kangerlussuaq városából indulnak, s a cél a 600 kilométerre fekvő Tasiilaq, a távot maximum harminc nap alatt szeretnék teljesíteni.
„Érdekesség, hogy az összes felszerelést mi visszük magukkal, két szánon húzzuk harminc napig. A terv az, hogy naponta nyolc-tíz etapot teljesítsünk, egy órát haladunk, majd tíz perc evésszünet következik, megint egy órát haladunk, és ismét tíz perc evésszünet jön. Kettőnknek összesen kétszázhetvenezer kalóriányi, hatvankilónyi táplálékot viszünk. Ahogy haladunk előre, az étel fogyasztásával úgy lesz majd egyre könnyebb a két szán.
Hogy mit viszünk? Kávét, levest, csokit, snacket, zabkását, olajos magokat és müzliszeleteket, naponta négyezer-ötszáz kalóriát kell pótolnunk.
Ezeket mi állítottuk össze magunknak, mi csomagoltuk be az ételeket. A melegítésnél nem az ételeket melegítjük fel, hanem havat olvasztunk, s az így keletkezett forró vízzel öntjük fel az ennivalót, amely így fogyasztható lesz. Ez a folyamat reggel is és este is másfél órát vesz majd igénybe.”
Sarkvidéki expedíciós sátrat visznek magukkal, amely rendkívül erős. Különlegessége, hogy körben van egy hószoknyája, amit ha telepakolnak hóval, stabilizálja magát. Vihar esetén ez jól jön, hiszen a köteleken kívül ez is biztosítja a sátrat. Pehelyhálózsákban alszanak, hiszen csak így viselhető el a mínusz húsz fok.
„GPS alapján tudjuk, hogy merre kell mennünk, és hol vagyunk, de hogy ne merüljön le a nagy hidegben, csak néha kapcsoljuk be. Levesszük a helyzetpontot, és két helyzetpont között laptájolóval tartjuk az irányt. Lesz nálunk egy műholdas telefon, amellyel kommunikálunk, illetve lesz a birtokunkban egy jeladó, ami küldi a pozíciónkat. Ennek segítségével bárki tudja követni az utunkat az interneten. Amire figyelnünk kell, azok a jéghasadékos területek, itt észnél kell lennünk. Harminc nap alatt valószínűleg lesz nagy vihar is, azt a sátorba majd átvészeljük. Előfordulhatnak veszélyes helyzetek, de olyan nem lesz, hogy adott esetben bajba kerülhetünk. Ez az expedíció a sarkvidéki kihívásokat tekintve meglehetősen fajsúlyos: előkelő helyet foglal el, évente tíz-tizenöt ember teljesíti.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!