Szóval jön az utolsó expedíció…
Három éve érik ez a döntés bennem, azt érzem, hogy lassan le kell zárni életem ezen részét – mondta a Csupasportnak Rakonczay Gábor, aki december 16-án a spanyolországi La Palmáról indul az Atlanti-óceán átevezésére, s a tervek szerint hatvanöt nap múlva köt ki a közép-amerikai Antiguán. – Már korábban is felvetődött a gondolat, de akkor sikerült elhessegetnem, most viszont eldöntöttem, hogy befejezem.
Néhány hónappal ezelőtt mondtam ki, hogy ez lesz az utolsó nagy projektem, az Atlanti-óceán átevezése pont jó lezárás.
Sok minden mást továbbra is csinálok majd, de a magasabb veszélyfaktorú dolgokat abbahagyom, eleget húzogattam a tigris bajszát. Azt érzem, hogy kerek a történet, volt eleje, közepe és ez lesz a vége. Akik az elmúlt tizennyolc évben folyamatosan követtek, azoknak tartozom egy szép, komplex projekttel a végén, amely végig szépen van kommunikálva. Ha néhány évvel ezelőtt kérdezik, hol a vége, akkor még nem láttam volna. Azonban az élet megy tovább, csak több óceánátevezéshez hasonló expedíció nem lesz.
Említette, hogy az expedíciók befejezése után sok más dolgot továbbra is folytat: például az ultrafutást?
Gyerekként futással kezdtem, majd az elmúlt években kezdtem a többnapos versenyek felé fordulni. Elsősorban a hatnaposokon értem el remek eredményeket, éreztem a fejlődést, rengeteg élményt adott. Ám tíz éve már elég hektikusan tudom csak űzni, a különböző projektek és kihívások rendre lenullázták a futásomat. Hiába futottam éves szinten több ezer kilométert, nem volt benne rendszer. Például a grönlandi expedícióm után elég nehéz volt visszaszokni a futásra, illetve az antarktiszi kihíváskor egy egész év kimaradt. Kíváncsi vagyok, ha beleteszek nyolc-tíz év folyamatos edzést, hova is jutok. Szerintem akkorra érek be fizikailag és mentálisan, eddig is nagyszerű eredményeket értem el, de hiszem, hogy még komolyabb dolgokat is képes vagyok elérni. Több van bennem az ultrafutásban.
Térjünk rá az Atlanti-óceán átevezésére: hogyan készül a rajtra?
Jelenleg La Palma szigetén vagyok, hétfőn tettük vízre a hajót. Az elmúlt napok nagyrészt az élelmiszer beszerzésével és rendezésével teltek, bár voltak olyanok, amelyeket a januári partra szálláskor el tudtunk tenni, ám a nagyját most kellett újból megvásárolni, becsomagolni, vákuumozni és vízmentessé varázsolni.
A terv szerint hatvanöt nap alatt érek Antiguára, ám három hónapra elegendő étellel kell készülni.
Hogy milyenekkel? Nagy energiatartalmúakkal, amelyeket könnyű megemészteni és változatosak. Mivel nincs hűtő és melegítő sem, készételekről, energiaszeletekről és egyéb hasonló dolgokról van szó. Január végén emeltük ki a száraz kikötőbe a hajót, a napokban a testvéremmel visszaszereltük az elektromos rendszert, a vízre tétel után lesz még néhány szerelési dolog, bepakoljuk az élelmiszert, a tervek szerint december tizenhatodikán délelőtt indulok. Egy évvel ezelőtt ezernégyszáz kilométert eveztem, onnan folytatom, nem változik semmi, csupán pluszkapaszkodók lettek felszerelve a hajóra. Itt van néhány családtagom és szponzorom, az indulás előtt pedig még veszünk fel anyagokat a filmhez, amely az útról szól.
Rutinos óceánevezősnek számít: lesz bármi újdonság, vagy minden a szokott tervek szerint megy?
Minden úgy megy tovább, ahogyan eddig, a különbség az, hogy ezúttal biztosan nem kapkodok, nem kockáztatok semmit. Van egy napi rutinom, mindegy, hogy kettő vagy öt nappal tovább tart-e az expedíció. Ami bennem, a hajóban és az időjárásban van, abból igyekszem kihozni a maximumot, ám nem megyek bele rizikósabb szituációkba. Korábban kerültem már olyan helyzetbe, ami nem biztos, hogy megérte, volt egy-két necces szituáció, na, most ilyen biztosan nem fordul elő. Megfontoltabban haladok.
A közelmúltban Havasi Gergőnek épített modern és gyors hajót, Gergő és társa is mostanában kezdi meg az Atlanti-óceán átevezését, így egyszerre lesznek a nagy vízen. Akár találkozhatnak is?
Amennyiben jók az információim, Gergőék január ötödikén indulnak, közel három héttel utánam. Az óceán ötezer kilométer széles, négyszáz kilométeres sávban lehet haladni, ebben az időszakban körülbelül harmincöt evezős hajó lesz vízen, szinte nulla az esélye, hogy találkozzunk.
Ahogy korábban mindig, úgy most is lehet követni, hogy merre is jár?
A Rakonczay Expedíciók nevű Facebook-oldalon folyamatosan posztolok, illetve videókat is töltök fel. Természetesen lesz nyilvános link kitéve, amely óránként frissül, így mindenki nyomon tud követni.