Kiskorában helikopterpilótának készült, és ha ez nem is jött össze, május eleje óta elbüszkélkedhet azzal, hogy ő tartja a női siklóernyőzés világrekordját. A svájci Yael Margelisch kilenc és fél óra alatt 263.72 kilométert repült Franciaország gyönyörű hegyei, (Mont Aiguille, Vercors Massif, Pic de Bure, Belladonne) fölött.
Ezzel átadta a múltnak Michaela Brandstätter 2016-os rekordját: az osztrák siklóernyős pilóta három éve, 2016 májusában 221.2 km-t repült Olaszországban. Persze nem lehet azt állítani, hogy Yael Margelisch tapasztalatlan lenne. Közel tíz éve, 2010 óta siklóernyőzik, 2015 óta vesz részt a világkupán, ahol már tízszer volt dobogós, és tavaly nyáron harmadik lett a FAI Európa-bajnokságon.
Persze rekordernek lenni bizonyára teljesen más érzés. De egyáltalán hogy vágott neki a nagy kalandnak?
„Rengeteg időt töltöttünk a tervezéssel, háromszögeket rajzolgattunk a térképen, mígnem kijelöltük a megfelelő igazodási pontokat a GPS-en – mesélte. – A barátom, Celement Latour végig nagyon sokat segített, Hogy mi kell a rekorddöntéshez? Először is hatékonyabbnak kell lenned, mint szoktál, és a megfelelő időjárási körülmények mellett nagyon fontos a megfelelő felszerelés és ernyő. Ezzel nálam szerencsére nem volt gond, és ha emellett a repülési viszonyok is megfelelőek és adott a jó csapatmunka, akkor lehetséges a rekorddöntés. Az egésznek a mentális része volt a legnehezebb. Az elején azt gondoltam, hogy az időjárási körülmények nem túl jók a rekorddöntéshez, nem koncentráltam eléggé, és nem voltam elég hatékony. Az eleje nagyon kemény volt, alacsonyan voltak a felhők, és körülbelül három óra elteltével lett jobb az idő. Ez volt a fordulópont. De mindamellett, hogy hosszú és kimerítő repülés volt, technikailag különösebben nem volt nehéz. A legnehezebb része az volt, hogy együtt maradjak Clementtel, miközben a rádióm nem működött.
A legfontosabb, amit megtanultam, hogy végig hinni kell, mert talán minden jól alakul majd, ha pedig nem, akkor sem kell semmit megbánni.”
Mint meséli, már egész kicsi kora óta vonzotta a repülés, így nem jelentett nagy meglepetést, hogy nem átlagos, földön vagy vízen űzhető sportágat választott.
„Gyerekként arról álmodtam, hogy helikopterpilóta leszek, amióta csak az eszemet tudom, repülni akartam. Tizennyolc éves koromban, a legjobb barátom bátyja oktatóként dolgozott, akkor kezdődött minden. Kétezertízben kezdtem siklóernyőzni, és nagyon gyorsan eldőlt, hogy meghatározó szerepet fog játszani az életemben, mert ez volt az, amit a legjobban szerettem csinálni. ”
