Zongor Gergely igazi lázadó típus, már gyermekkorától érdekelték a fegyverek, a harci gépek, a küzdősportok. Talán nem véletlen, hogy sokáig katonának készült. Tizenhat éves volt 1995-ben, amikor elkezdett ejtőernyőzni, még körkupolás ernyővel. Húsz ugrás után anyagi okok miatt új kikapcsolódást keresett, de nem maradt az átlagos hobbik mellett, elkezdett barlangászni, hegyet és sziklát mászni.
„Kétezertizennégyben a szlovéniai Triglav megmászását követően lefelé menet a feleségemmel és egy jó barátommal a Triglavski Dom előtt láttuk, hogy hatalmas a készülődés. Helikopterrel érkeztek az emberek, felszerelések. Akkor derült ki, hogy egy szlovén hegymászófilm premierje lesz. Több sem kellett, mi is ott ragadtunk a csillagos ég alatti vetítésen. A film záró jelenetében Robert Pecnik, a wingsuit, vagyis a szárnyasruházás szülőatyja, akit azóta volt szerencsém személyesen is megismerni, ugrik egyet szárnyasruhában és végigrepüli a Vrata-völgyet. Akkor láttam először ilyet és egyből eldöntöttem, én ezt akarom” – emlékezett vissza Gergő a kezdetekre.
Utasszállító? Kizárt!
Gergő sokszor repült már vitorlázógéppel, helikopterrel. Eddig 530 alkalommal ugrott repülőgépből, abból 260 alkalommal szárnyasruhában, polgári utasszállítón azonban még sohasem utazott.
„Nem ülök fel olyan repülőre, ahol nem lehet rajtam ejtőernyő. A két kezemen meg tudom számolni, hány alkalommal ültem úgy gépen, hogy le is szálltam, hiszen amire eddig felültem, abból általában ki is ugrottam. Amúgy az ugrás legveszélyesebb része az a néhány perc, amíg a repülővel eléred az ugrási magasságot.”
A magyar szabályozási rendszer értelmében 200 igazolt ejtőernyős ugrás felett lehet elkezdeni szárnyasruházni, amelyhez egy úgynevezett „C” vizsga is szükséges.
„Amikor a szlovéniai mászásról hazajöttem, gyakorlatilag egyből ráálltam a témára. Azt szoktam mondani, kétszer ugrottam először, hiszen ezerkilencszázkilencvenöt után kétezertizennégyben újrakezdtem. A kétszáz ugrást két éven belül sikerült elérnem, így hamar jöhetett az igazi repülés. Kaposújlakon ugrottam először, életre szóló élmény volt. Elsőre már stabilan ment, egyet repültem az oktatóval és utána már egyedül mentem” – mesélte Gergő.
Legsúlyosabb sérülése eddig egy kisebb bokasérülés volt, földet éréskor lehet ilyen „apróbb” horzsolásokat szerezni.
„Természetesen velem is előfordult már komolyabb helyzet, amit hirtelen meg kellett oldanom néhány ezer méteres magasságban.
Ilyenkor nincs idő félni, az érzés azonban valahogy bent ragad, és később, sokszor órákkal vagy akár napokkal a landolás után előjöhet.
Ejtőernyőzéskor, ha nem vagy nem megfelelően nyílik ki a főernyő, lehetőség van tartalékernyő kinyitására, valamint kötelezően használunk biztosítókészüléket, ami megteszi ezt helyettünk, ha szükséges. Ugyanakkor ez a vészhelyzeti eljárás sem több, mint autóvezetés során egy komolyabb vészfékezés. Az ejtőernyőzésben alapvető szabály, hogy nem nyitunk túl alacsonyan. Aki többet akar zuhanni, az inkább ugorjon még egyet!”
A szárnyasruházás és siklóernyőzés mellett új kihívást is talált magának, mégpedig a hátimotoros siklóernyőzést.
És hogy milyen a látvány odafentről? Íme:
