Hátraszaltó a Sydney-i Operaház tetején? Miért ne? Az ausztrál Dominic Di Tommaso az első ember, aki megcsinálta, ami több szempontból is különleges mutatvány volt. Egyrészt korábban senki sem kapott rá engedélyt, másrészt a huszonkilenc éves parkouros szülővárosában, a világ egyik leghíresebb épületén hajthatta végre a látványos trükköket.
Bár korábban a gízai piramisoknál vagy Isztambulban, a Nagy Bazárnál is parkourozott, a Red Bull honlapjának azt mondta, a mostani mutatványa volt eddigi, tizenöt éves pályafutása egyik csúcspontja.
„Minden freerunner álma, hogy egy ikonikus épületen bizonyíthasson – írta az Instagramon. – Amióta elkezdtem ezt csinálni, arról álmodtam, hogy szülővárosomban, a Sydney-i Operaházon mutathassam meg, mire vagyok képes.”
A Red Bull honlapjának adott interjúban elárulta, hogy a tetőszerkezeteket alkotó egyik vitorlán végrehajtott látványos hátraszaltó volt az utolsó jelenet, amelyet felvettek. Igencsak koncentrálnia kellett, mert addigra mentálisan alaposan elfáradt, a hely pedig kisebb volt, mint gondolta.
Különleges kialakítása miatt a Sydney-i Operaház nagy kihívás elé állította, de éppen ezért élvezte annyira az egészet – na meg azért, mert Sydney-ben élve nap mint nap elhaladt mellette.
Sohasem állt távol tőle a sport, gyerekként műkorcsolyázott és balettozott, előbbiben kimondottan tehetséges volt: kilencévesen ausztrál bajnokságot nyert, tizenhat évesen pedig már nemzetközi versenyeken indult, ami később remek alapot szolgáltatott a parkourozáshoz. Amivel egyébként úgy ismerkedett meg, hogy az egyik barátjával nindzsákról szóló videókat nézett a neten, onnan valahogy egy parkouros videóhoz keveredett, és egyből beleszeretett a veszélyes és izgalmas mozgásformába.
Az már kevésbé ismert, hogy korábban kukásként dolgozott, mindennap 4.30-kor kelt, és egyszer majdnem elvesztette két ujját, amikor a kukásautó hátulján lévő aprítószerkezetbe szorult. Ám munka közben fizikailag is megerősödött, és megtanulta beosztani az idejét. Emellett céltudatosan építette fel magát a közösségi médiában, aminek köszönhetően idővel egyre több szponzor látott benne fantáziát, egyre többen keresték. Az alázatossága azóta sem változott, a lényeget pedig ő foglalta össze a legjobban, amikor azt mondta: „Régen mások szemetét taperoltan folyamatosan, ma mások falait fogdosom.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!