Megvan, amire hosszú ideje készült: teljesítette a Spartan ultrát. Ráadásul a 25-29 esztendősök között első helyen végzett női kategóriában az ötvenhárom kilométere pályán, amely több mint háromezer méter szintemelkedést és hatvannyolc akadályt tartalmazott.
Elképesztően boldog vagyok – mondta Borza Helga 8 óra 21 perc alatt teljesítette a szlovák Malino Brdo Spartan ultrát, ezzel összetettben ötödik, korcsoportjában első helyet ért el. – Előzetesen nem tudtam, hogy mire leszek képes, ám abban biztos voltam, hogy becsülettel felkészültem és a formám is közel volt ahhoz, amikor abbahagytam a versenyzést. Gondoltam, hogy jól megy majd, de úgy voltam vele, hogy már a teljesítés is nagy győzelem lenne számomra. Magabiztosan mentem a rajtba, alig vártam már, hogy kezdjünk. Bárhogy is nézem, tíz hónappal a szülés után szuper dolog teljesíteni egy Spartan ultrát.
Mikor teljesített legutóbb ultrát?
Kétezerhuszonkettő őszén Szlovákiában, akkor is első lettem a korosztályomban, mint most, szóval, ha úgy nézzünk, ott folytattam, ahol abbahagytam. Kétezerhuszonhárom év elején versenyeztem legutóbb, akkor megtudtuk, hogy érkezik a baba, majd a szülést követően, ahogy lehetett már el is kezdtem mozogni, persze, szigorú szabályok szerint. Lépésről-lépésre haladtam, kőkeményen készültem, számoltam vissza a napokat az ultráig, alig vártam már, hogy eljöjjön az a nap. A sport szempontjából az egész évemet úgy építettem fel, hogy a szeptember eleji szlovák ultrára legyek a legjobb formámban, ennek rendeltem alá mindent. Lesz még versenyem idén, de ez volt a fő.
Milyen volt a szlovák verseny?
Előzetesen kilenc órán belüli időt szerettem volna elérni, ez össze is jött, szóval elégedett vagyok. Egyenletesen szerettem volna haladni, de mivel sok-sok idő után ez volt az első igazán hosszú versenyem, nem tudtam, hogy a testem milyen tempóban tud jól működni. Az első kör a tervezettnél gyorsabban ment, a második pedig lassabban, éreztem, hogy igencsak fáradok. A kettő átlaga tökéletes volt, igaz, nem úgy terveztem, hogy lassulok majd a végén. Az akadályok remekül sikerültek, igaz, ezekre külön edzésekkel készültem, és külön öröm, hogy a végén is volt erőm, nem készültem ki teljes mértékben. Nagyon élveztem minden percét.
Mi volt a legnehezebb?
Nem volt semmilyen hullámvölgyen vagy valami extra nehézség, egyedül annyi, ahogy haladtunk előre, úgy fáradtam, és harminc kilométer után elkezdtem számolgatni, hogy még mennyi van hátra. Már csak egy félmaratoni, már csak tíz, már csak öt kilométer… De ez normális. Az külön boldogság, hogy a pódiumra együtt léphettem fel a babámmal, ő adta oda nekem oda az érmet a célban.
Mi a következő célja?
A legnagyobb célom továbbra is az olasz Lavaredo, ősszel regisztrálok, korábbról van egy eltett nevezésem, jövőre ott szeretnék lenni a százhúsz kilométeres távon, amely hatezer méter szintemelkedéssel van megfűszerezve. Októberben részt vettem egy remek horvátországi trifecta hétvégén, a babám éppen ott ünnepelte az első születésnapját, így kiváló hétvége volt. Vannak még tervben kisebb megmérettetések, de az utóbbi időben a tanulás volt előtérben, edzőképzést csinálok. A legfőbb célomat az ultra teljesítésével elértem, így nyomás nélkül tehetem a dolgomat.
Fotók: Borza Helga Facebook, Spartan Slovakia
