Megvan, amire hosszú ideje készült: teljesítette a spartan ultrát, ráadásul a 25–29 esztendősök között első helyen végzett a női kategóriában az ötvenhárom kilométeres pályán, amely több mint háromezer méter szintemelkedést és hatvannyolc akadályt tartalmazott.
Elképesztően boldog vagyok – mondta Borza Helga. – Előzetesen nem tudtam, mire leszek képes, ám abban biztos voltam, hogy becsülettel felkészültem és a formám is közel volt ahhoz, amikor abbahagytam a versenyzést. Gondoltam, hogy jól megy majd, de úgy voltam vele, hogy már a teljesítés is nagy győzelemmel érne fel. Magabiztosan mentem a rajtba, alig vártam már, hogy kezdjünk. Bárhogy is nézem, tíz hónappal a szülés után szuper dolog megcsinálni egy spartan ultrát.
Mikor teljesített legutóbb ultrát?
Kétezerhuszonkettő őszén Szlovákiában, akkor is első lettem a korosztályomban, szóval ha úgy nézzük, ott folytattam, ahol abbahagytam. Kétezerhuszonhárom év elején versenyeztem legutóbb, akkor tudtuk meg, hogy érkezik a baba, majd a szülést követően, ahogy lehetett már el is kezdtem mozogni, persze szigorú szabályok szerint. Lépésről lépésre haladtam, kőkeményen készültem, számoltam vissza a napokat az ultráig, alig vártam már, hogy eljöjjön az a nap. A sport szempontjából az egész évemet úgy építettem fel, hogy a szeptember eleji szlovák ultrára legyek a legjobb formámban, ennek rendeltem alá mindent. Lesz még versenyem idén, de ez volt a fő cél.
Milyen volt a Malino Brdó-i verseny?
Előzetesen kilenc órán belüli időt szerettem volna elérni, ez sikerült is, szóval elégedett vagyok. Egyenletesen szerettem volna haladni, de mivel sok-sok idő után ez volt az első igazán hosszú versenyem, nem tudtam, hogy milyen tempó az ideális. Az első kör a tervezettnél gyorsabban ment, a második pedig lassabban, éreztem, hogy igencsak fáradok. A kettő átlaga tökéletes volt, igaz, nem úgy terveztem, hogy lassulok a végén. Az akadályokat remekül vettem, igaz, ezekre külön edzésekkel készültem, és nagy öröm, hogy a végére is maradt erőm, nem készültem el vele teljesen. Nagyon élveztem minden percét.
Mi volt a legnehezebb?
Nem volt hullámvölgy vagy extra nehézség, egyedül annyi, ahogy haladtunk előre, úgy fáradtam egyre jobban, és harminc kilométer után elkezdtem számolgatni, hogy még mennyi van hátra. Már csak egy félmaratoni, már csak tíz, már csak öt kilométer… De ez normális. Az külön boldogság, hogy a pódiumra együtt léphettem fel a babámmal, ő adta oda nekem oda az érmet a célban.
Mi a következő cél?
A legnagyobb továbbra is az olasz Lavaredo, ősszel regisztrálok, korábbról van egy „eltett” nevezésem, jövőre ott akarok lenni a százhúsz kilométeres távon, amely hatezer méter szintemelkedéssel van megspékelve. Októberben részt vettem egy remek horvátországi trifectahétvégén, a kisbabánknak ott ünnepeltük az első születésnapját, nagyon jól sikerült hétvége volt. Vannak még tervben kisebb megméretések, de az utóbbi időben a tanulás volt előtérben, edzőképző tanfolyamra járok. A legfőbb célomat az ultra teljesítésével elértem.
Fotók: Borza Helga Facebook, Spartan Slovakia
