Többször írtunk már a Csupasporton az extrém körülmények közötti nyílt vízi úszásban elképesztő teljesítményeket felmutató, és hihetetlen kihívásokat teljesítő Mányoki Attiláról, legutóbb tavaly augusztusban számoltunk be arról, hogy nekivágott a Still Water 8 nevű sorozatnak, amelynek első állomásán nem csupán átúszta a Zürichi-tavat, de meg is nyerte a főkategóriát.
„Folytattam a szériát, idén áprilisban csináltam meg Stillwater Eight-sorozat második állomását Izraelben a Kineret-tó átúszásával. Sikerrel teljesítettem, két év után én voltam az első külföldi, akinek lehetősége nyílt rá, hogy egyáltalán ússzon ott, és ha jól emlékszem, minden idők második legjobb idejét tudtam teljesíteni a férfiak között” – mondta honlapunknak Mányoki Attila, akit idei versenyeiről és további terveiről kérdeztünk.
Az izraeli túra után a következő idei nagy kihívás a július 1-jei Capri–Nápoly táv teljesítése volt, amely Európa legnagyobb tradíciójú és legnívósabb nyílt vízi úszóversenye – a nemzetközi sztenderdek szerint ez az egyetlen ún. majorverseny Európában. Capri szigetéről kell beúszni Nápolyba, ami harminchat kilométeres táv. Mányokinak harmadik helyen sikerült beérnie, de a mögötte következőket már nem is engedték tovább úszni, mert a körülmények alapján nem volt reális esély arra, hogy a meghatározott időlimiten (tíz óra) belül célba tudjanak érni. A magyar sportember tíz óra húsz percet töltött a vízben, elmondása szerint viszont aki már belátható közelségben van a parthoz, azt hagyják végigúszni, a többieket viszont nem.
„Kiszámíthatatlanok az áramlatok, nagy a táv, a harminchat kilométeren belül a szél nagy hullámokat tud verni, így nehézzé, csapkodóssá válhat a versenyzés – mondta Mányoki Attila, mikor arról kérdeztük, miért nagy kihívás ez a verseny. – Egy évben négyszer rendezik meg, az ezt követő héten senki sem tudott beérkezni, szeptemberben a verseny profi futamát pedig a rossz időjárás miatt öt óra után le kellett fújni.
Úgyhogy elmondhatom, július elseje óta utánam már senki sem ért célba ezen a távon. Régi vágyam volt úszni ezen a versenyen, majdnem húsz éve nem indulhatott rajta magyar úszó, büszke vagyok a harmadik helyezésemre.”
Az Egyesült Államok nyugati partjainál is úszott idén a magyar extrém sportoló, augusztus végén egy barátjával ment ki San Franciscóba, akinek az volt a vágya, hogy az Alcatraztól kiússzon a partra. Speciális a helyzete, mivel egy balesetben elveszítette a lábait, az óceánban pedig nagyon erősek az áramlatok, nagyok a hullámok – nem véletlen, hogy azt tartották, az Alcatrazból lehetetlen megszökni.
„Nagyon nehéz a közeg, azt a negyvenhét percet úsztam mellette, én voltam az egyik biztosítója, és navigáltam is neki. Nagyon kedves emlék, jó volt megélni” – folytatta Mányoki, akinek már megvannak a tervei az előttünk álló időszakra is. Három hete kezdte meg a felkészülést a jövő év elején folytatódó Still Water Eight-sorozatra, amelynek a következő állomása a Tahoe-tó Kalifornia és Nevada határán, ami azért is nagy kihívás, mert magaslaton, kétezer méteren kell úszni.
Mányoki számításai szerint mintegy negyven kilométert kell megtenni, és ahogy a szervezők jelezték neki, nem nagyon van olyan nap, hogy tizenhat fok fölött lenne a víz hőmérséklete. Az erősen oxigénhiányos környezet miatt nagy kihívás a felkészülés, amit itthon nem is nagyon lehet megcsinálni: magaslati helyszínt igyekszik keresni, de ez még tervezés alatt áll.
„A nagy távolság és a hideg víz nem jelenthet gondot, de a magaslat miatt az oxigénfelvételemet fejleszteni kell. Hetekkel előtte kimegyek majd Kaliforniába, hogy akklimatizálódjak.
Kíváncsi vagyok, mire leszek képes. Célom, hogy tíz órán belül sikerüljön teljesíteni, de nagyon gyorsan tudnak változni a körülmények, ami minden tervet felülírhat. A legfontosabb, hogy tisztességesen végig tudjam csinálni” – tette hozzá.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
