Régóta foglalkozik testépítéssel, de csak a közelmúltban kezdett versenyezni. Miért nem állt színpadra korábban?
Valóban több mint tizenkét éve járok konditerembe. 16 éves voltam, amikor megvettem az első bérletet, és tátott szájjal figyeltem a profikat, lenyűgözött, hogy milyen szép egy tökéletesen felépített izomzat. A fejembe vettem, hogy én is úgy fogok kinézni, mint egy bodybuilder, és egy csapásra új közösséget nyertem.
Az edzőteremnek hála engem nem a folyamatos bulizás érdekelt, mint a többi kamaszt, hanem az egészséges életmód.
Motivált voltam, de tartottam a versenyzésről, talán túl kevés volt az önbecsülésem, illetve az érettségi évében nem ez volt a prioritás. Később mégis elmentem egy versenyre, ahol csupán néző voltam, az induláson nem gondolkodtam. Majd azon kaptam magam, hogy követem a testépítőversenyeket. Más focimeccset nézett, én fitneszmodelleket. Nemsokára megszólított egy személyi edző, aki történetesen versenybíró volt, és csak annyit mondott, hogy nekem minden adottságom megvan ahhoz, hogy színpadra álljak. Ezen nagyon elgondolkodtam, mégsem jelentkeztem… Tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy összegyűjtsem a bátorságom.
Időközben kiköltözött Miamiba. A váltás közben végig járt edzésekre?
Mindegy, hogy hol élek, mindig eljárok konditerembe. 20 évesen költöztem el Magyarországról Olaszországba, a sport viszont mindenhol fontos volt. Amerikába hét évvel ezelőtt nyaralni indultam az egyik barátnőm meghívására, és néhány hét elteltével rájöttem, ezen a helyen szeretnek élni, így kiköltöztem. Természetesen közben is jártam konditerembe, majd megismertem a férjemet és elkezdtem az egyetemet, vagyis megnyugodott a lelkem Miamiban. Talán éppen ez kellett ahhoz, hogy elegendő bátorságot gyűjtsek a versenyzéshez és eljussak a Ms. Olympiára.
Mások sok évet versenyeznek a profi kártyáért, ön viszont azonnal megszerezte. Hogyan csinálta?
Tíz év testépítő-gyakorlattal és az étkezéssel. Illetve Miamiban több ismerősöm is járt versenyekre, és tőlük mindig sok hasznos információt hallottam, amire odafigyeltem, így mire az egyik barátom biztatására először színpadra álltam, beigazolódott, hogy valóban minden megvan bennem, hogy profi legyek. A második nemzetközi versenyen megszereztem a profi kártyát, majd a következő szezonban néhány verseny után kvalifikáltam a Ms. Olympiára, ahol a középmezőnyben végeztem. Hatalmas élmény volt, nagyon sok erőt adott, és új célt tűztem ki magam elé: 2023-ban ott szeretnék állni a Ms. Olympia tíz legjobb versenyzője között. Tudom, hogy addig még sok tapasztalatot kell szereznem, ráadásul az egyetem és munka mellett nem lesz könnyű a felkészülés, de elszántam magam.
Bizonyára eredményesebb felkészülés vár önre, mint hazai versenytársaira, elvégre Miamiban modernebb lehet egy edzőterem.
Tévhit, hogy az USA-ban jobbak a konditermek, épp ellenkezőleg. Itt kétfajta edzőterem van: ami mindenkinek elérhető és ahova többnyire csak a profik járnak. A konditerem-hálózatokba 10 dollár a havi bérlet, így tényleg bárki járhat kondizni, ráadásul rengeteg terem van mindenhol, tehát a távolság sem okozhat gondot, viszont a gépek nem túl jók és viszonylag kevés van belőlük ezeken a helyeken. A másik, ahova a profik mennek, egy sokkal zártabb világ, a bérlet ára 100 dollár, és itt mindenki véresen komolyan veszi az edzést. Én a hangulatomtól függően mindegyik terembe járok, és bizton állíthatom, hogy a budapesti edzőtermekben sokkal jobb sportolni. Otthon sok jól felszerelt kondi van, és a hangulat is mindig jó, ezért amikor Magyarországon vagyok, biztos, hogy elmegyek valamelyik budapesti terembe.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
