Tépett frizurák, tűsarkú cipők, szerény izmok, pózmentes versenyek – így foglalhatjuk össze néhány szóban az 1970-es évek női testépítő-tevékenységének lényegét. Egészen 1977-ig csupán kisebb megméretéseken, csekély érdeklődés mellett mutogatták izmaikat a hölgyek, ám cselekedetük hátterében elsősorban nem a testépítés, sokkal inkább a diéta és az egészséges életmód népszerűsítése állt.
Miközben a nők a testépítés egyenjogúsításáért küzdöttek, 1976-ban Arnold Schwarzenegger már sorozatban hatodik Mr. Olympia-győzelmét ünnepelte, megszilárdítva helyét a férfi izomkolosszusok képzeletbeli trónján. Arnie nemcsak a színpadon, hanem a filmvásznon is szívesen mutogatta kidolgozott felsőtestét, így a Herkules New Yorkban (1970), a Hosszú búcsú (1973), a Maradj éhen (1976) vagy az Acélizom című filmben (1977).
Jimmy Carter elnökké választásának évében, 1977-ben aztán igazi fordulat következett be a testüket igényesen fejleszteni vágyó hölgyek törekvéseiben. Történt ugyanis, hogy a női testformálás történetében először fogalmazták meg nyomatékosan és tudatosan, hogy ezentúl az esztétikai örömszerzés jegyében fogják építeni alakjukat és izomzatukat. A komolyabb szándékú hölgyversenyzők összefogtak, hogy porrá zúzzák a női testépítéssel kapcsolatos előítéleteket, és erőfeszítéseikre egy idő után felfigyeltek.
Képzeletbeli szövetséget hoztak létre, amely az Izmos Nővéri Rend nevet viselte. A férfiakhoz hasonlóan naponta több órán keresztül emelgették a súlyokat az edzőteremben, így harcolva ki maguknak az elismerést az erősebb nem körében.
„A női testépítés születése nem a véletlen műve – állítja Steve Wennerstrom, a Nemzetközi Testépítő- és Fitneszszövetség (IFBB) történésze, aki a kezdetektől fogva figyelemmel követte és dokumentálta a női bodybuilderek erőfeszítéseit. – Mindebben kulcsszerepe volt Henry McGhee-nek, az egyesült államokbeli Dayton belvárosában található Fiatalok Keresztény Egyesülete egyik tagjának, aki szentül hitte, hogy – a férfiakhoz hasonlóan – a nőknek is meg kell adni a lehetőséget fizikumuk építésére, továbbá a versenyzésre.”
A szavakat hamarosan tettek követték: a daytoni Fiatalok Keresztény Egyesületének (YMCA) óriási szerepe volt abban, hogy megrendezték az első női viadalokat, amelyeket később a Las Vegas-i Resort and Casino szállodába költöztettek át, ahol mindmáig rendeznek Miss Universe szépségversenyeket.
Rachel McLish volt az első Ms. Olympia, sőt 1980 után két évvel is nyert. Fotó Getty Images
Sokak várakozásával ellentétben az első női testépítőversenyek nem olyanok voltak, mint a szépségversenyek: mindazon túl, hogy a hölgyek – az akkori korízlés szerint – csinosak voltak, formás, kidolgozott izmokkal léptek a közönség elé. Az első, jelentősebb viadalt az ohiói Gina LaSpina nyerte meg, s ekkor vált világossá, hogy az egyre erőteljesebben fejlődő és látványosabb női testépítést már nem ugyanazon szempontok alapján ítélik meg, mint korábban. Háttérbe szorultak a bikinik, a frizurák és a szubjektív megítélés, ezzel szemben előtérbe került az izomzat.
A női testépítő-viadalok egyre nagyobb tiszteletnek örvendtek, és a közönség is inkább sporteseményként tekintett rájuk. A vetélytársak között erős kötelékek alakultak ki, ami később nagyban hozzájárult a Miss Olympia fejlődéséhez.
Carla Dunlap 1983-ban nyerte meg a versenyt. Fotó: Getty Images
A határozott, eredményesen lobbizó, mindenre elszánt női testépítők ugyanis elérték, hogy megméretésük szintet lépjen: 1979. augusztus 18-án George Synder amerikai promóter kezdeményezésére megrendezték az IFBB által is elismert, a Világ Legjobbjai elnevezésű női testépítőversenyt, amelyen a legeredményesebbek pénzdíjban részesültek, a győztes 2500 amerikai dollárt vihetett haza. Ezt a viadalt tekintik a Ms. Olympia előfutárának, és egy évvel később az IFFB is felkarolta az ügyet.
Erről azonban a következő részben írunk részletesebben.
A Ms. Olympia eddigi győzteseinek nevét ide kattintva olvashatják el, és szintén itt találják a 2021-es eseményre kvalifikált testépítők nevét.
A Ms. Olympia 1980 óta íródó történelmében a legtöbb elsőséget, szám szerint tízet, az amerikai Iris Kyle szerezte. Ő 2006 és 2014 között letaszíthatatlan volt a trónról. Kyle-t a szintén amerikai, az 1990-es évek első felének egyeduralkodója, Lenda Murray követi, aki nyolc Ms. Olympia-győzelemmel büszkélkedhet. A nyolcvanas évek második felének női testépítő sztárja, az amerikai Corinna Everson sorozatban hat győzelmet szerzett 1984 és 1989 között.
Címlapfotó: Lenda Murray 1990 és 1995 között sorozatban hat Ms. Olympia-győzelmet szerzett, majd 2002-ben és 2003-ban további kettőt/Getty Images
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
