Mintha előre meg lett volna írva a sorsa. Anllela Sagra modellkedett (meglehetősen vékony testalkatú volt), emellett divattervezőnek tanult az egyetemen, és bár rendszertelenül már ekkor is edzett, az élete akkor változott meg igazán, amikor elindult egy versenyen, amelyen legnagyobb meglepetésére a harmadik helyen végzett. Utána rengetegen kértek tőle tanácsot, kérdezgették, milyen módszerrel és kivel edz, pedig valójában mindennek utánaolvasott, és saját magát edzette. A fokozott érdeklődést szem előtt tartva aztán elkezdett magáról motiváló képeket és videókat feltölteni a közösségi oldalakra, és azon kapta magát, hogy kevesebb mint egy éven belül egymillió követője lett. Időközben az egyetemet is otthagyta, és bár sokan próbálták őt lebeszélni, végül kitartott az elhatározása mellett, és neki lett igaza.
„Két választásom volt: vagy folytatom az addigi életemet, és a testépítés megmarad hobbinak, vagy mindent ennek rendelek alá – mesélte. – Azelőtt modellként nagyon vékony voltam, de sportosabb testalkatot akartam, és én akartam lenni Kolumbia első számú fitneszmodellje. Sokan mondták, hogy nagy hibát követek el, és rossz úton járok, mert így sok modellmunkát elveszítek. Eleinte így is volt, de aztán egyre többen kezdtek el keresni Kolumbiából és az Egyesült Államokból is, egy év sem telt el, és máris egymillióan követtek a közösségi oldalakon.”
Eleinte természetesen ő is tartott attól, hogy túl izmos lesz, és elveszíti a nőiességét, ám hamar rájött, hogy megfelelő diétával ez elkerülhető. A test tökéletlenségei, apróbb hibái sem zavarják, sőt, mint mondja, ez az, ami igazán inspirálja – no meg ez tesz mindenkit különlegessé. Elég megnézni a képeit, hogy megértsük, miért irigylik olyan sokan, ám szerinte bárkinek lehet ilyen teste, csak elszántan kell edzenie, és ami a legfontosabb, élveznie kell a sportolást.
„Szerintem napi egy órát bárki rá tud szánni az edzésre, a televízió előtt is sokan eltöltenek legalább ennyi időt – folytatta. – Minden azon múlik, hogyan osztjuk be a szabadidőnket. Ilyenkor kell elmenni kocogni, edzeni vagy sportolni. A kérdés az, mi az igazán fontos. Ha valaki szeretné, hogy megváltozzon a teste, azért természetesen áldozatot kell hozni; biztos vagyok benne, hogy ha valaki elkezdi, két hét után abba sem akarja majd hagyni. A célom, hogy segítsek az embereknek, és elhitessem velük, hogy ha igazán harcolnak, el is érik, amit szeretnének. Nemcsak a testépítésben szeretnék segíteni nekik, hanem a hozzáállásukon is szívesen változtatok. Én vagyok a legjobb példa. Eleinte senki sem hitt abban, amit csináltam, de nem adtam fel, mert tudtam, hogy mit akarok elérni.
