Elszántsága a lámpaláztól egészen az Európa-bajnoki címig repítette

Hogyan jött a fitnesz az életébe?
Az elején nemhogy a versenyzés, még a fitnesz sem volt tervben – mondta a 26 éves Simonné Márkus Konstancia. – Annak idején a barátaim unszolására mentem le a konditerembe, és egyből ott is ragadtam. Megtetszett ez a világ, a súlyzók, az edzés, a terem, szerelem volt első látásra. Ekkor a versenyzés gondolata még fel sem merült bennem, a lámpaláz miatt távol áll tőlem a bikinis és a magassarkús viselet.

Jól tudom, a röplabdát is kipróbálta?
Sümeg mellett egy kis faluban, Ukkon nőttem fel, majd Balatonfüreden jártam középiskolába. Gyerekkoromban röplabdáztam, az NB II-ig jutottam, és bár szerettem a sportágat, nem éreztem, hogy az én világom lenne. Az érettségi után Budapesten fitnesz-, wellnessinstruktor- és személyiedző-képzésre jelentkeztem.

A fővárosban éltem, de nem láttam a nevezetességeket, nem jártam szórakozni, a következő három évben a tanulás, a munka és az edzés körül forgott az életem, aztán hazaköltöztem.

Hogyan alakult a folytatás?
Egyre jobban belemélyedtem ebbe a közegbe, egyre több versenyzővel és edzővel találkoztam, és sokan mondták, hogy ott a helyem a színpadon, próbáljam meg. Látták, micsoda elszántsággal edzek és étkezem, mindent betartottam már akkor is, és azt mondták, ilyen egy igazi versenyző. Addig-addig mondogatták, hogy csak beneveztem egy versenyre, azt gondoltam, nézzük meg, hogy érzem magam a színpadon! Kíváncsi voltam, milyen érzés lesz ott állni, mit ad nekem a versenyzés. Azután úgy néztek ki az edzésnapjaim, hogy reggel öt órakor elindultam Sümegről Budapestre, és hajnali egykor értem haza – mindezt tömegközlekedéssel, munka mellett.

Kétezertizenkilencben aztán megvolt az első megméretés, a PCA Hungary.
És micsoda verseny volt! Amint színpadra léptem, megszűnt a lámpalázam, nem voltam zavarban, egyszerűen élveztem, hogy ott lehetek, és megmutathatom mindazt, amiért hónapokig keményen dolgoztam. Azt éreztem, hogy ebben a közegben van a helyem, erre születtem. Amikor lejöttem a színpadról, csak pozitív visszajelzést kaptam, a szakmában sokan biztattak, hogy mindenképpen folytassam, mert szép eredményeket érhetek el. Az első versenyemen második lettem, és nagyon boldog voltam.

Aztán nem sokkal később a sportmodell kategória abszolút magyar bajnoka lett.
A második versenyem rögtön a magyar bajnokság volt, amelyen szintén sportmodell kategóriában indultam.

Ez a kategória közel áll hozzám, itt az az elvárás, hogy nőiesen izmos legyél, ám nem jó, ha túllépsz egy határt. A kulcs a nőiesség.

A versenyen első lettem, majd miután az összes kategória győztesét kihirdették, megválasztották az abszolút győztest – engem. Elképesztő érzés volt, hogy a második versenyemen egyből abszolút magyar bajnok lettem, hatalmas motivációt adott a folytatásra.

Akkorát, hogy ezt követően Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes lett.
Nem sokkal később következett az Európa-bajnokság, amelyen sikerült megnyernem a sportmodell kategóriát. Alig hittem el, hogy Európa-bajnok lettem… Ezek után nem is volt kérdés, hogy megyek a világbajnokságra is, ám kisebb bökkenő volt, hogy Dél-Koreában rendezték az eseményt. Aztán beválogattak a magyar válogatottba, és a szövetség támogatásával sikerült kijutnom a vébére. Elképesztő volt, hogy a magyar válogatott színeiben ott lehetek a világbajnokságon, hiszen nemrég kezdtem el a sportot. Végül második lettem, ám az esemény után nyilvánosságra hozták a pontokat, és akkor láttam, hogy csak eggyel maradtam le az első helyezett mögött. Persze boldog voltam a második hellyel is, de napokig volt bennem egy kis keserűség is, hogy milyen közel volt az aranyérem.

Minek tulajdoníthatók ezek a nagy sikerek?
Hihetetlen, hogy egy év alatt végigjártam azt az utat, amit más versenyző sok-sok esztendő alatt. Végig bíztam magamban, ám bevallom őszintén, én sem gondoltam, hogy egy éven belül ekkora sikereket érhetek el. A kemény munka meghozta a gyümölcsét, mindennap tettem a dolgom, becsülettel végeztem az edzéseket, figyeltem a pihenésre és a táplálkozásra, egyszerűen mindenre.

Két kisgyerek mellett tervben van a versenyzés?
Egy két- és egy egyéves gyermekem van, a férjemmel most rájuk összpontosítunk. Egyébként a férjemet is a fitnesz világában ismertem meg, számomra a mai napig példakép. A versenyzés miatt eddig is meghatározott rendszerben éltünk, mióta megszülettek a kicsik, ez nem változott. Felváltva edzünk, mindent össze tudunk hangolni, jó kis napirendet hoztunk össze. Limitált óraszámban személyi edzéseket tartok, egyelőre nincs tervben a versenyzés, de mivel szerelmese vagyok ennek a sportnak, mindenképpen szeretnék még színpadra állni. Immár anyukaként.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!