Egy legenda, akinek a sikereit hosszan kell sorolni… Az ezüstcipős Dunai II Antal 1964 és 1975 között hét bajnoki és három kupagyőzelemhez segítette az Újpest labdarúgócsapatát, amelynek színeiben 326 mérkőzésen 201 (!) gólt szerzett. Háromszor volt magyar gólkirály, a Vásárvárosok Kupájában 1969-ben a fináléig menetelt a lila-fehérekkel, a Bajnokcsapatok Európa-kupájában negyed- és elődöntőt is játszott. Az európai gólkirályságért folytatott versenyben 1967-ben 36 találattal ezüst-, 1968-ban 31 góllal bronzcipőt érdemelt ki. A magyar olimpiai válogatott 1968-ban aranyérmet, 1972-ben ezüstérmet nyert vele a soraiban, az A-válogatottban 1969 és 1973 között 31 találkozón kilenc gólt szerzett. Edzőként Spanyolországban több klubnál is megfordult, Magyarországon az Újpest mellett Veszprémben és Debrecenben is dolgozott.
Az edzősködéstől már visszavonuló korábbi tréner márciusban ünnepelte 75. születésnapját, ám korát meghazudtolva a mai napig sportol. Vajon mi a titka?
„Nincs titok – mondta Dunai II Antal. – Tény, elmúltam hetvenöt éves, de a mai napig rendszeresen sportolok, most is itt állok éppen az edzőterem előtt. Hogy mi lesz a program? Kétórás edzés, bicikli, futás, taposógépek, felülések, hasra is edzem. A szauna csak a végén következhet. Klasszikus pamutmelegítőben tréningezek, és ugyanoda járok huszonöt éve, megnyugvást jelent, ha megcsinálom a napi edzésprogramomat.”
Sokan megirigyelhetik a fittségét, az újpesti legenda külsője alapján is legalább tíz évet letagadhat. Vajon gyerekkorában is ilyen aktív volt Dunai II Antal?
„Naná! Emlékszem, a Duna mellett nőttem fel, kijártunk dobálni a partra, és télen sem korcsolyát húztunk, amikor befagyott a víz, hanem labdával játszottunk. Rúgtuk és dobáltuk, igazából mindegy volt. Vidéki gyerekként este édesanyám által készített házi kenyeret ettem házi szilvalekvárral, úgy estem be az ágyba. Később a középiskolában is végig sportoltam, tizenhat éves koromban egy méter nyolcvanat ugrottam magasban; a testnevelő tanárom próbált rávenni, hogy a futball helyett az atlétikát válasszam, de szó sem lehetett róla. Azt ígérte, húszéves koromra két métert ugrok, és válogatott leszek. Inkább maradtam a fejeléseknél, a jó súlypontemelkedésnek a kapu előtt is hasznát vettem.”
Dunai II Antal a magyar mellett a spanyol futballt is figyelemmel kíséri, a Nemzeti Sport mellett a Marca törzsolvasója is.
„Ismerem az ottani futballszeretetet. Mindenhol ünnep a mérkőzés napja, a kisebb csapatoknál is, nemcsak a Barcelonánál és a Real Madridnál… Rengeteg a saját nevelésű játékos, a szurkolók értük külön rajongnak. Emlékszem, annak idején le akart igazolni a Barcelona, Kubala László minden követ megmozgatott, mert gólkirály mindenhová kellett. Politikai kérdés volt, menedékkérelmet kellett volna benyújtanom, de bennem ez fel sem vetődött.”
Fotók: Dömötör Csaba
