Aki didergett már farkasordító hidegben, tudja, olyan érzés, mintha minden porcikáját teledöfködték volna tűkkel. Pokoli érzés!
A fagyott test egy idő után elviselhetetlenül égető forróságként azonosítja, az egyszeri élmény bőven elég ahhoz, hogy az ember kétszer is meggondolja, mikor jegelteti magát legközelebb. Pedig a test extrém hűtése megoldást jelenthet sok gondunkra, bajunkra, a hidegterápiának ugyanis pont a didergés a lényege. Sokan esküsznek rá, a szokatlan gyógymód újjávarázsolta őket.
Hogyan működik?
A terápia során a szervezetet mínusz 100-110 Celsius-fokos hideggel sokkolják, ami nem kellemes érzés ugyan, de akik próbálták, esküsznek a hatására, még ha nem is életük legkellemesebb élményeként emlegetik a hűtőkamrában eltöltött perceket. A hidegterápia korántsem új keletű találmány, kezdetleges változata már az 1800-as évek elején is megjelent, azonban a mostani módszer már csak nagyon távoli rokona a korábbi terápiának, amelyet először 30 évvel ezelőtt Japánban alkalmaztak. A páciensek a kezelés során csak fürdőruhát viselhetnek, de a fagyásra érzékenyebb testrészeiket befedhetik, így kesztyű, maszk és sapka használata megengedett, olykor kötelező.
Mennyi ideig tart?
A kezelés időtartama 1-3 perc, attól függően, milyen mértékben szokott hozzá a szervezet az extrém hideghez. A mínusz 110 fokban való fagyoskodást egy félperces „bemelegítő” didergés előz meg, mínusz 60 fokos kamrában. Az első alkalommal már az első fél perchez is nagy lelkierőre lesz szükség, ugyanis a hirtelen hideg hatására a test felszínének hőmérséklete 5 Celsius-fokra süllyed. Ennek következményeként beindulnak a szervezet öngyógyító és gyulladáscsökkentő folyamatai. A hidegkamrában eltöltött időt fokozatosan kell növelni, a szervezet tűréshatára maximálisan 3 perc. Ennél többet kibírni mind pszichésen, mind fizikailag szinte lehetetlen.
Három percnél többet kibírni mind pszichésen, mind fizikailag szinte lehetetlen
Mi a lényege?
A módszer egyik lényege a kapuelméleten alapszik, ami annyit jelent, hogy a hideg- és a fájdalominger ugyanazokon a rostokon jut be a gerincvelői idegközpontba, ám mivel a hidegérzet gyorsabban jelentkezik, mint a fájdalom, így az előbb jut el a célhoz, ahol elfoglal minden helyet, így nem „fér be a kapun” még a fájdalomérzet sem. Amolyan Dávid és Góliát harc ez, amelyben a fürgébb hidegérzet legyőzi a lomhább fájdalomérzetet.
Mit érhetünk el vele?
A legtöbben reumás panaszaikat kezeltetik íly módon, de számtalan más területen is alkalmazható a terápia. Jó pikkelysömör, túlsúly, alvászavar, depresszió, asztma esetén, valamint ízületi betegségekre is.
Mikor ne használjuk?
Vannak, akiknek egyáltalán nem ajánlják a krioszaunát, mondván, a pozitív eredmény helyett alighanem csak ártanak maguknak. A magas vérnyomás, a közelmúltbeli szívroham, a hidegallergia, a klausztrofóbia mind kizáró ok, a daganatos betegek mind kerüljék el a jégkamrát, na és természetesen azok is, akiknek súlyos szívritmuszavaruk van.
