Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: mi kerül tiltólistára egy sportoló kismama életében ?
Az intenzív mozgás, különösen a várandósság első és harmadik szakaszában. Kutatások igazolják, hogy az első tizenkét hétben nem javasolt semmilyen sporttevékenység. De ez a legszigorúbb nézet, a modern orvostudomány az edzettségi szinttől teszi függővé, hogy melyik szakaszban milyen jellegű mozgást lehet végeznie egy kismamának. Aki korábban is aktívan sportolt, kisebb kockázattal folytathatja az edzéseket ebben az időszakban, ha a szervezet is elég erős. Én világéletemben sportoltam, és úgy éreztem, az első trimeszterben is nyugodtan folytathatom az alacsony intenzitású edzéseket, hogy jógázhatok időnként – mégsem sikerült.
A magzat növekedésével teljesen kimerül a test – mind szellemileg, mind fizikailag –, az egész hormonháztartás felborul, ilyenkor nem marad energia a mozgásra.
Persze akadnak kivételek, viszont nekik bizonyára van élsportolói múltjuk. Nem értek egyet azokkal a képekkel, amelyek a közösségi médiában terjednek, például amikor egy nő nagy pocakkal éppen kézen áll, vagy a futópályán van; ugyanis nem írják oda a fotó mellé, hogy – mondjuk – egy világbajnokról van szó, akinek egészen másképp működik a teste, mint a legtöbb embernek.
Mit lehet tenni, hogy felelősségteljesebbek legyenek a sportos kismamák?
Minden edzőnek feladata, hogy beszéljen erről a sportolóval, és figyelmeztesse a kockázatokra. A kismamának önmagával van dolga, fontos, hogy észlelje teste reakcióit. Amikor a második trimeszterben újra kívánta a testem az intenzívebb mozgást, éreztem, hogy eltolódtak a határaim, és nem erőltettem, ami nem esett jól. Maradtam az úszásnál, a moderált tempójú sétáknál, a könnyed edzéseknél és a jógánál. Ezt bizonyára sokan átélik. Ennek oka, hogy az első tizenkét hét után a nők újra energikusnak érzik magukat, több erőt éreznek magukban, mint korábban, viszont ez nem jelenti azt, hogy minden mehet a régi kerékvágásban.
A futás ebben a periódusban sem javasolt annak, aki eddig sem futott, ellentétben a biztonságos tornagyakorlatokkal.
Tehát a felelősségteljesebb gondolkodás azon múlik, hogy mennyire figyelünk oda saját testünkre. Gondoljunk bele, hogy futás közben érezzük, mennyit bírunk még, vagy mennyire vagyunk képesek a jobb eredményért, hát vetítsük rá ezt a szemléletet a testünkre várandósan is, és tegyük fel a kérdést, hogy mennyi az elég.
Mi történik a harmadik trimeszterben?
Az alacsony intenzitású mozgás ebben a szakaszban is maradhat a mindennapok része, de csak abban az esetben, ha mind a magzat, mind az anya egészséges. Illetve erre a periódusra is igaz, ami az első három hónapra: aki korábban sportolt, nagyobb valószínűséggel könnyebben mozog a várandósság vége felé is. De az a legjobb, ha ez az időszak a felkészülésé. Például a megszokott edzés helyett érdemes könnyed jógaórára menni, vagy ha egyáltalán nem kellemes már a mozgás, légzéstechnikákat és relaxációt gyakorolni. Bizonyított tény, hogy a rendszeresen sportoló nők esetében magasabb a természetes szülés aránya, és a rehabilitáció is gyorsabban zajlik.
Egyik területe a szülés utáni regeneráció. Milyen alapelv szerint kíséri a mozgáshoz visszatérő kismamákat?
Minden esetben az orvosi vélemény a mérvadó. Az edzőruhát csak akkor szabad újra felvenni, amikor a méh szépen kiüresedett, illetve visszazsugorodott, és az esetleges sebek, hegek is gyógyultak. A szakirodalom szerint a gyermekágyi időszak alatt minden jellegű sporttevékenység tilos, de már ekkor is rá lehet segíteni a has- és gátizom-regenerációra bizonyos légzéssel egybefűzött gyakorlatokkal, amelyek erre a területre koncentrálnak. Hogy a friss édesanya hat vagy tizenkét hét után áll készen, vagy még több idő kell neki? Ez a szülés módjától és a kismama edzettségétől függ, persze mindenki máshogy reagál.
Személy szerint nem emlékszem, hogy két vagy három hónap után próbálkoztam-e először újra a testmozgással, de arra igen, hogy nagyon rosszulesett. Hiába volt erős izomzatom, hiába voltam nagyon hajlékony, a csaknem egyéves kihagyás miatt nagyon gyengének éreztem magam.
Nagyon fontos, hogy minden kismama fokozatosan térjen vissza a sportoláshoz, hiszen a túl korai és túl intenzív visszaállás hosszú távú egészségügyi kockázatokat vonhat maga után. Ami pedig a futást illeti, egyenesen tilos csak úgy, minden felkészülés nélkül újra elkezdeni szülés után, hiszen ez a mozgásforma nagyon megterheli a már amúgy is meggyengült hasi és gátizmokat. Nagyon fontos, hogy adjuk meg a testünknek a regenerációs időt a gyermekágyi időszakban, és utána is csak az orvossal és az edzővel konzultálva, lépésről lépésre térjünk vissza a pályára.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
