„Gyerünk, kemény vagy!” „Meg tudod csinálni!” „Még ötöt, erős vagy!” Ilyen, és ehhez hasonló felkiáltásokkal buzdították egymást a súlyzós edzés szerelmesei szombaton az Angyalföldi Sportközpontban, ahol kilencedik alkalommal rendezték meg Magyarország első számú súlyzós tömegsportrendezvényét, a Scitec Power Challenge-et. A sorozatot két évvel ezelőtt, 2022-ben hívta életre a BioTechUSA-cégcsoport tagjaként a Scitec Nutrition, méghozzá elsősorban az amatőr, de rendszeresen edző réteget megcélozva. Ahogy korábban, úgy most is a legfontosabb alapgyakorlatokban mérethették meg magukat a versenyzők.
Guggolás, fekvenyomás, felhúzás, mellről nyomás és a férfiaknak húzódzkodás, a nőknek (illetve amatőr kategóriában a férfiaknak is) állva végzett bicepszgyakorlat szerepelt a feladatok között. Aki a komplett kategóriában indult, annak az öt számból kellett összesen száz ismétlést végeznie ahhoz, hogy arany minősítést kapjon, aki pedig csak egy-egy versenyszámban próbálta ki magát, annak harminc ismétlést kellett végeznie ehhez, amiért természetesen érem és oklevél is járt.
Éppen ebben rejlik a sorozat legnagyobb vonzereje. A versenyen az induló életkora, súlycsoportja és edzettségi szintje szerint határozzák meg, hogy kinek milyen súlyokkal kell elvégeznie az adott gyakorlatokat. Egy 80 kg-is, 30 éves, amatőr kategóriában induló férfinak például 82.5 kilóval kell guggolni és 65 kilóval fekvenyomni, míg egy 16 éves, 50 kg-os amatőr lány esetében 27.5 kg és 20 kg a súly ennél a két gyakorlatnál. Persze a végén a kategórián belül abszolút győztest is hirdetnek, de – ahogy a sorozat megálmodója, Freimann Sándor mondta – ez már csak a hab a tortán. A lényeg elsősorban önmagunk legyőzése, na meg persze a sikerélmény, és az azzal járó arany, ezüst vagy bronz minősítés.
„Az volt a cél, hogy annak a rétegnek is célt adjunk, amelyik nem akar kiállni testépítőszínpadra, és erőemelő-versenyen sem szeretne indulni – mondta a Csupasportnak Körmendy Zsolt, a Scitec képviselője. – Vagy azért, mert még nem tart ott, vagy azért, mert egyébként sincsenek ilyen ambíciói. Szerettünk volna olyan célt állítani az átlag edzőterembe járó emberek számára, ami egyszerre motiváló és teljesíthető. Mindezt egy olyan támogató közegben, ahol nem kell megmagyarázni, hogy miért szeret valaki guggolni vagy felhúzni. Mindenkinek a saját testsúlyához és edzésmúltjához van igazítva a súly, így nincs ott a stressz, hogy ha valaki nem tud kétszáz kilóval fekvenyomni, akkor inkább el sem indul. A terhelés úgy van kialakítva, hogy ha valaki bejön az utcáról, az valószínűleg nem tudja megcsinálni ezeket a szinteket, de fél év edzéssel már teljesíthető a verseny, és még ha az arany ekkor nem is lesz meg, erőfelmérésnek mindenképpen szuper, nem beszélve a motiváló közegről. Terveink között szerepel, hogy nemzetközi szintre emeljük a versenyt, mert látjuk, hogy van benne potenciál, és egyre több az érdeklődő.”
A szombati versenyre 280 nevezés érkezett a különböző versenyszámokra több, mint 150 versenyzőtől. Itt mindenkinek nyitva állt az ajtó, aki komolyan veszi a súlyzós edzést, tekintet nélkül arra, hogy épp hol tart az úton. Volt, aki a családjával, más a barátaival, edzőtársaival érkezett, és a tizenöt-tizenhat éves tinédzser lány, az éremmel a nyakában babakocsit tologató anyuka ugyanolyan fáradtsággal vegyes elégedettséggel zárta a versenyt, mint a hatvannégy éves, három unokával büszkélkedő nagymama.
A 64 éves Kathi Andrásnénak ez volt a második Power Challange-versenye, és elsőre nem sokan gondolnák róla, hogy a komplett versenyzői Masters III kategóriában összesen 127 ismétlést végzett. Amivel természetesen a verseny legidősebb női versenyzőjeként az abszolút kategóriában is első lett. A neve hallatán persze egyből adódik a kérdés: vajon rokona-e a híres magyar testépítőnek, Kathi Bélának?
„Rokonok nem vagyunk, de hét évig az edzőm volt, úgyhogy jól ismerem – mondta az eredményhirdetés után a Csupasportnak. – Ő is hajdúböszörményi, arrafelé elég gyakori ez a név. Most is Debrecenből utaztam fel, de megérte, nagyszerű verseny volt. Épp csípőprotézis-műtétre készülök, így a guggolással voltak gondjaim, de a többi gyakorlattal szerencsére kompenzálni tudtam. Tetszik, hogy kategóriák szerint vannak meghatározva a súlyok, korábban, a többi testépítőversenyen ilyen nem volt, előfordult, hogy negyvenévesekkel kellett versenyeznem, mert nem volt idősebb kategória. Nem könnyűek a súlyok, de teljesíthetőek a feladatok. Nálam egyébként az egész testépítés úgy kezdődött, hogy rossz volt a vállam, meg kellett erősíteni, és elkezdtem lejárni Kathi Bélához. Aztán annyira látványosan fejlődtem, és erősödtem, hogy 2010-ben Grazban elindultam az első versenyemen, és azóta nincs megállás. Több versenyt nyertem már, teljesen beszippantott ez a világ. Az első Power Challange-emen amatőr szinten százkilencven ismétlést végeztem. Most úgy voltam vele, hogy ha a versenyzői kategóriában ezüst minősítést szerzek, annak már örülök, úgyhogy nagyon boldog vagyok, hogy itt is meglett az aranyérem.”
