Hallottak már a hiányzó csempe szindrómáról? A jelenség lényege, hogy azonnal észrevesszük, ha egy csempe hiányzik a falból, azzal viszont kevésbé törődünk, hogy a többi a helyén van. Másképpen fogalmazva, sokan csak azzal foglalkoznak, mi hiányzik az életükből, ahelyett, hogy azt néznék, mi mindent értek már el. Emiatt aztán folytonos elégedetlenségben és szomorúságban élik életüket.
Hogy mi köze ennek a testépítéshez és a térdsérüléshez? Nos, amikor megsérülünk, vagy sportműtét után lábadozunk, hajlamosak vagyunk a problémára figyelni ahelyett, hogy a megoldást keresnénk, és a fennmaradó lehetőségeknek örülnénk. A derűlátó személyi edzők és fitneszszakemberek szerint mindig arra kell törekednünk, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk a szerencsétlen helyzetekből, amelyekből nemcsak az edzőteremben van bőven, hanem azon kívül is.
Vegyük például azt az esetet, amikor térdműtétet követően lábadozunk. Semmi kétség, a fájdalom ilyenkor valóban majdhogynem elviselhetetlen, de ne csüggedjünk, mert bármilyen fura is kimondani, két haszna is van. Átestünk a műtéten, innen már csak jobb lesz, illetve addig is lesz időnk más izomcsoportokkal foglalkozni.
De valóban ilyen egyszerű lenne a megoldás? A tapasztalt profi testépítők szerint igen. Amikor elhatározzuk, hogy kizárólag egy adott izomcsoporttal vagy testrésszel fogunk foglalkozni, ne terheljük a többit! Ha így teszünk, sok erőforrás szabadul fel, ami elősegíti a sérült izom vagy testrész gyógyulását. Amíg pihentetjük térdünket, többet edzhetjük más izomcsoportunkat, például a felsőtestünkön vagy a karunkon lévőket.
Mit végezzünk, és mit ne?
Először is, itt a lehetőség, hogy kicsit jobban rádolgozzunk a váll-, mell-, nyak-, kar-, has- és törzsizomzatunkra. Bátran végezhetünk fekvenyomást vagy az ülve végzendő súlyzógyakorlatok bármelyikét, kerüljük ugyanakkor a mellről nyomást állva (standing military press). Bár egy időre búcsút kell intenünk a fekvenyomópadnak, a Larsen-nyomást továbbra is csinálhatjuk (fekvenyomás közben lábunknak vízszintesen kell lennie, úgy, mintha a nyomópad meghosszabbítása lenne), mert ez a gyakorlat nem terheli a térdet. Továbbra is élvezhetjük a ferdepados fekvenyomás előnyeit, de dolgozhatunk könnyebb súlyokkal is.
„Kétségtelen, hogy a műtétet követő rehabilitáció jó ideig eltart, és emiatt türelmetlenebbé válunk – véli Charles Staley, az arizoniai Phoenixben található Staley Teljesítménydiagnosztikai Intézet erőnléti edzője. – Használjuk ki az alkalmat, és addig is erősítsük felsőtestünket! Ha meggyógyult a térdünk, alsó testrészünk sokkal gyorsabban épül fel, mintsem gondolnánk. Ennek oka, hogy a legtöbbet foglalkoztatott izomcsoportok – többek között a lábon lévők – kevésbé sorvadnak el. Ezek az izmok »megjegyzik« a korábbi törődést, és gyors felépülés formájában »fejezik ki hálájukat«.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!