Amikor belecsapunk a crossfitedzésekbe, tele vagyunk kérdésekkel és kételyekkel. Belecsöppenünk egy olyan világba, ami semmi máshoz nem hasonlíthatóan, komplex módon segíti az erőnlétünk javulását. Arról nem beszélve, hogy a világ minden részén érthető, egységes kifejezéseket és rövidítéseket használ. Fura belegondolni, ha mondjuk találkoznék egy pakisztáni crossfitessel (van egyáltalán pakisztáni crossfitező?), milyen jól elbeszélgetnénk egy pohár limonádé vagy bor mellett. Igaz, elég egysíkú lenne a diskurzus, leginkább csak crossfites gyakorlatokról és feladatsorokról csacsognánk, de azt mindketten értenénk és biztosan széles mosollyal bólogatnánk a poharunk fölött.
Hát még, ha két azonos nációjú crossfitőrült találkozik egy társaságban, milyen remekül ki tudják zárni a mezei halandókat a párbeszédükből. Repkednének a snatchek, az AMRAP-ok, a thrusterek meg a HSPU-k. Meg persze dagadó mellkassal dicsekednének, hogy a múlt szombati WOD-ot sikerült Rx-ben teljesíteniük. Kábé, mint amikor két informatikus mellé keveredsz, és próbálod felfogni, miről beszélgetnek. Szerencsére nem kell mindjárt az első héten megtanulni az összes gyakorlat nevét, hiszen mindig felírják az edzők egy táblára, az edzés kezdetekor egyesével végigmennek rajta, és ha szükséges, elmagyarázzák, illetve bemutatják őket. A kezdőkurzuson részt vevő lelkes amatőrök a WOD-ok ismertetése közben általában erős szemöldökráncolással, és lassú bólogatással próbálják rejtegetni teljes értetlenségüket, vagy üveges szemmel merednek az edzőre, miközben azt mondják magukban: „Hogy mi? Ezt értenem kéne? Mindegy. Remélem valaki érti, miről van szó. Majd leutánzom…”
Most biztosan felvetődik sokakban a kérdés: én vajon melyik típus voltam? Elárulom, a második. Azt is elárulom, hogy még ma is sokszor vagyok így vele. (Na, ezért biztosan kapok az edzőimtől…)
Ahogy említettem, a crossfit nagyon összetett edzésforma, de a két legerősebb „lába” a gimnasztika (amihez leginkább a szertorna mozgásvilága hasonlítható) és a súlyemelés (amihez meglepő módon leginkább a súlyemelés mozgásvilága hasonlítható). Azzal azért nem árulok el nagyon nagy titkot, hogy mindkettő nehéz… És itt nem csak a súlyokra gondolok. De az, hogy a crossfitben sok nehéz gyakorlat van, nem szabad, hogy megrémítsen minket.
Amikor az első normál edzésemre mentem, ugyancsak kezdő barátnőmmel, és az edző végigfutott a WOD-on, amit aznap teljesíteni kellett, csak ránéztem a mellettem szintén falfehér arccal álló Ágira, és némán tátogtam felé, „Micsoda? Ezt? Én?!? Kizárt!” Nem is értettem, hogyan várhatják el olyan plüssmackó-izomzatú emberektől, mint mi, hogy 10 szabályos (!) fekvőtámaszt csináljunk, arról nem szólva, hogy valószínűleg a gyakorlatsorhoz kiírt 12.5 kg-os súlyzót az állványról sem tudtam volna levenni, nemhogy azt emelgessem a fejem fölé. Így tanácstalanul toporogtunk, és japán mesefigurákat megszégyenítő cuki szemekkel néztünk az edzőre, hogy akkor mi addig hova üljünk le, amíg a többiek ezt a feladatsort megcsinálják, hogy ne zavarjuk őket. Mert az, ugye, meg sem fordult a fejünkben, hogy mi ezt végig tudjuk csinálni. Az edző ekkor ránk nézett, dobott felénk egy megnyugtató mosolyt és ennyit mondott: „Akkor mondom, hogy nektek mi a feladat, mit kell csinálni.”
A kezdő tanfolyamon az alapmozdulatokat, az alapfogásokat és alapgyakorlatokat tanítják meg a csapatnak. Ezek elsajátítása azért is nagyon fontos, hogy egyrészt a sérülések lehetőségét legnagyobb mértékben csökkentsék, másrészt, hogy a normál edzéseken az edzőnek ne egy emberrel kelljen végig foglalkoznia, mert ő azt sem tudja, mit csinál, hanem mindenki megkapja a kellő támogatást. Emellett hozzászokunk, hogyan is épül fel egy crossfitedzés. Ugyanis minden edzés bemelegítéssel kezdődik – bevallom, én sokszor már utána elvonulnék az öltözőbe egy „Köszi, edző bá! Ez király volt, de én már a hátsómon veszem a levegőt, úgyhogy megyek zuhanyozni!” felkiáltással –, és szintén alapos nyújtással végződik.
A kettő között van(nak) a gyakorlatsor(ok). Majdnem minden gyakorlatnak van könnyített, szakszóval scaled verziója. Sőt a legnehezebb feladatoknál akár többlépcsős is lehet ez a könnyítés. Nem szépítek, vannak olyan Rx (jelentése: előírás szerinti) gyakorlatok, amelyekhez évek munkája szükséges, hogy tökéletesen meg tudjuk csinálni. De én ezekre inkább célként tekintek, és ma már nem esek kétségbe, ha valami nem megy vagy nem úgy megy elsőre, ahogy szeretném.
Most már tudom, rengeteg edzésmunka szükséges, hogy minden izomcsoportunk kellően fel legyen készítve a keményebb feladatok elvégzéséhez.
Vegyük például a muscle up (rúdon vagy gyűrűn való feltornázkodás) gyakorlatot, amihez a pull upon (húzódzkodás) keresztül vezet az út. Egy kezdőtől egyiket sem várják el az edzésen. Vagy dobogóra kell állni a rúd alatt és onnan felugrani, miközben a karunkkal igyekszünk minél több erőt beletenni a húzódzkodó mozdulatba. Vagy néhány negatív húzódzkodást kérnek tőlünk, ami azt jelenti, hogy a húzódzkodást visszafelé, azaz ereszkedve kell elvégezni a lehető leglassabban.
Később, amikor hónapok (vagy akár évek…) múlva elég erős már hozzá a váll- és hátizmunk, elkezdhetjük próbálgatni magunkat az úgynevezett kipping pull upban, amikor is egy hullámzó mozdulatból próbálunk elég lendületet nyerni az állunk (később felsőtestünk) rúd fölé való juttatásához.
A súlyzókkal végzett gyakorlatoknál értelemszerűen a kisebb súly használata a scaled variáció, amit az edzők javaslatai alapján lehet idővel egyre nehezebbre cserélni.
A lényeg, hogy nincs lehetetlen a crossfitben. Viszont közben utánanéztem, pakisztáni crossfites van – nem is egy.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
