Nem szégyen a futás, de legalább hasznos. Utóbbiba persze bele lehet kötni, jó, mozogni kell, ha már fél napig laposra ültük a valagunkat az irodában, de felpöccinted a guglit, és látod, milyen rettenetes sérülések érhetnek, aztán felnézel a webshopba, és egy cipő elviszi egy albi fél árát, kösz nem. De számos olyan eset van ám, mikor igenis érdemes magad trenírozni futásügyileg, mivel az életed is múlhat rajta. Az első példa ezt jó mutatja.
Klasszikus eset: kitör a zombiapokalipszis, kit fog először megdézsmálni a kedves élőhalott kolléga? Természetesen az edzetlen, piknikus alkatú szomszédot, aki 30 méteres busz utáni sprint során is az életéért küzd. Ezalatt te laza négypercesekben beérsz a szupermarketbe, helyreállítod a káosz közepette vízháztartásod, felpöccintesz egy sört, mert a nagy izgalmak közepette ennyi minimum jár, majd ezzel a lendülettel rohanhatsz tovább egy fegyverboltba, ahol magadhoz veheted a szükséges önvédelmi eszközöket.
Itt további előnyben vannak az öttusázók, akik esetleg még lovat is tudnak szerezni, és vágtázó halottkémként bevetik magukat az erdőbe.
Black Friday van, és a csilliókért árult tévét leértékelték 2000 forinttal, hülye lennél ezt a soha vissza nem térő alkalmat kihagyni. Viszont ott a probléma, hogy a piknikus alkatú szomszéd, minyő véletlen, szintén erre a tárgyra vetett szemet, és persze ugyanakkor, ugyanott álltok a rajtzónánál. Mint önmagára adó és tudatos vásárló, egyértelmű, hogy tiéd lesz a trófea. Még jófej is vagy, adsz a szomszédnak 10 méter előnyt, majd könnyed léptekkel elsuhansz mellette, annyit lassítva, hogy a kárörvendő félmosolyt még lássa megvillanni az orcádon, felkapod a tévét, majd a fordító után ugyanezzel a lazasággal vetsz még egy büszke pillantást az ellenfélre, futsz be a kasszákhoz, és csak a szomszéd kávézóban esel össze, ahol a versenytárs már nem látja természetellenes fibrillációdat.
A női versenyszámok csúcspontja a menyasszonyi ruhaboltban lebonyolított ketrecharc. Magad se érted, épp Amerikában vagy, pont azon a napon, mikor fillérekért árulnak ritka ronda, de legalább drága menyasszonyi ruhákat. A ruhadarabot már kiszemelted, már csak a startpisztoly eldörrenését várod a pánikrohammal küzdő biztonsági őrtől. Megindul az áradat, ha nem az első sorból indultál, mindenképp be kell vetned a Krav Maga órákon begyakorolt mozdulatokat, begyűrni egy gyomrost, lerendezni egy állkapcsot, mindezt persze úgy, hogy ne ess ki a futás ritmusából, melyet olykor kombinálni kell némi akadályfutással, mert előtted is a földön épp szabadfogású birkózás zajlik egy ruhadarabért. De már ez mindegy, mert gyakorlott intervallosként sikerült a hónod alá csapnod a ruhát, és az őskáosz közepette eljutni a pénztárig.
A sikerélmény garantált, bár odakint realizálod, hogy nem is vagy menyasszony, és mi a bánatot kezdesz egy gusztustalan csipkeronggyal, de kit érdekel – ha ezt túlélted, a Spartan Race már babazsúr lesz.
Ha belegondolunk, a futás igencsak költséghatékony műfaj is lehet, mert minek szállnál fel a buszra, ha kábé ugyanennyi idő alatt eljutsz futva a célig, igaz, kicsit penetránsabb testszaggal. Ismét boltos, de tipikus példa. A héten már negyedszer küldenek le az Ikeába, mert nagy szükség van arra a Hüllevägyfilyäm ruhásszekrényre, és tömegközlekedve eljutni a Pokol eme bugyrába, főleg hétvégén, igencsak komplikált. Mivel kiszámoltad, hogy aluljáró le-fel, várakozás, megállás, buszcsere, mennyi időt vesz el, jobbnak láttad, ha mindezen nehezítő körülményeket szkippeled, és egyszerűen elfutsz a kiszemelt tárgyért. Csodás és egyben felszabadító érzés, hogy csak futnod kell, visszafelé, igaz, egy huszonötkilós szekrénnyel a hátadon, de nem kellett kiperkálnod feleslegesen 700 forintot vonaljegyért.
A budai fenszi övezetben élő beteg, de baromi gazdag nagybácsi, egyenesági leszármazott híján, úgy dönt, arra ruházza vagyonát, amelyik rokon először meglátogatja. A hír futótűzként terjed, mármint közted és a kuzinod közt. Látszatra a kuzin sokkal előnyösebb pozícióban van a sport cabrióval, neked meg csak egy Csepel biciklid van, de míg a kuzin reggeltől estig programoz egy irodában, te munkanélküliként megteheted, hogy egész nap fussál – és meg is teszed.
Biogps-ként sokkal jobb helyismerettel rendelkezel, mint bármelyik kütyü, így felkapva a nyolcadikos ballagási öltönyöd, vasárnap délben mindketten nekiiramodtok Alpár bácsit meglátogatni.
Hobbimatematikusként kiszámoltad, hogy mivel a pesti dzsumbujban laksz, míg az uncsitesó egy dombos elővárosban, bár a távolság nagyjából ugyanannyi, több szintet kell leküzdenie, több kerülőt kell tennie, és a II. kerületi Maine Coon Tenyésztők Szervezetének tüntetése miatt lezárták a fél kerületet, mely még inkább megnehezíti a kuzin haladását. Ezalatt te ügyelve a mérsékelt pulzusra, számolva a víz-és sóveszteséggel, izóval és géllel betárazva nekivágsz, hogy meghágd Gellértet. Utána meg igazából semmi, csak sík, pár hupli meg piros lámpa, melyek nem érdekelnek, mert te szeretsz veszélyesen élni. Így 15 perc 35 másodperccel előbb toppansz be Alpár bácsihoz, mint az uncsitesó. Hatalmas kő esik le a szívedről, és már tervezed, mire fogod elherdálni a zsét, mikor is látod, a húgod, aki reggel nyolckor egyszerűen felült a villamosra, már órák óta az öreggel dámázik. Ekkor sincs veszve semmi, hisz tudod, hogy nettó öt perc futással ott vagy a Bloody Roots rockkocsmában, ahol végre egy kétméteres benga motoros vállán kizokoghatod magad.
