A népszerű fitneszapplikáció, a Strava egészen egyedi adatot mért egy 61 éves férfinál: az amerikai David B. Simon 2020-ban több mint 8000 mérföldet, azaz csaknem 13 ezer km-t tett meg nagyjából 2000 óra alatt – hívta fel a figyelmet a Canadian Running. A mérés pontos, és Simon ezzel a teljesítménnyel nagyjából 70 millió felhasználót előzött meg.
Kevés 60 körüli képes rá, hogy napi akár 30 kilométert fusson, ám a kaliforniai férfi nem tartja extra produkciónak a sajátját, végtére is nagyjából a középiskola befejezése óta, 1977 óta fut napi rendszerességgel.
„Mielőtt futni kezdtem, félénk és bizonytalan voltam, no meg egyáltalán nem voltam sportos alkatú – idézte fel a kezdeteket a Men’s Healthnek. – Az első futásom a helyi drogériába vezetett, nagyjából egy mérföldre az otthonunktól. Odaérve teljesen kimerültem, de jól éreztem magam.”
Az egy mérföldet egy hónapon belül háromra, három hónappal később 15-20 mérföldre tornázta fel. Amihez akkor elég volt két-három óra, ahhoz most már öt kell, ám csak az évek haladtak, illetve a tempó változott – David Simon ugyanolyan örömmel, lelkesedéssel és elszántsággal fut, a félénk srácból pedig magabiztos és egészséges férfi lett.
„Ez az én meditációm, ebbe menekülök a való világ nyomása elől. Ha nem utazom munka miatt, vagy nincs vészhelyzet, egy napot sem hagyok ki. Őrületbe kergetem a feleségemet.”
Pedig igazán kihasználja az időt, még telefonál is a futás közben. Maratoni versenyeken is indult, 1984-ben 4:20-szal fejezte be a Los Angeles-i viadalt, majd még tízszer nevezett, és egyszer Chicagóban is rajthoz állt, az egyéni legjobbját egészen 3:20-ig faragta.
A 2013-as Las Vegas-i maratoniba véletlenül kapcsolódott be: munka miatt a városban járt, és futni indult, ám az utcára kilépve éppen a startoló maratoni mezőnye jött vele szembe, ő meg végigfutott velük. Még érmet is kapott.
Később már nem indult szervezett versenyeken, a két lánya mellett nehezebbé vált a logisztika. A sportág szeretetével azonban őket is megfertőzte, ma is futnak, és már gyorsabbak nála. A koronavírus-járvány alatt legfeljebb velük futott együtt, és talán még a korábbiaknál is szívesebben használta a Stravát, örömmel vett részt a havi futókihívásokban.
„Mindig a legjobbak közé tartoztam, és büszkeséggel tölt el, hogy idősebb vagyok a futók többségénél. Szerencsém van, hiszen Dél-Kaliforniában kevés a hideg vagy esős nap” – fogalmazott.
Ha már napok… Nagyon ragaszkodik a megszokott rutinjához, azaz a kutyasétáltatás és a szolid reggeli után már veszi is a futócipőt. Az étkezésre is figyel, ám húst nem vegetáriánus megfontolásból nem eszik, hanem mert egyszerűen nem szereti. Többnyire a sérülések is elkerülték, csupán egyszer kellett műteni a térdét. Igaz, azóta is bánja, hogy belement, mert a térde már nem lesz ugyanaz, így később már nem engedte, hogy hozzányúljanak a másikhoz.
„Erre az évre az a célom, hogy képes legyek folytatni, amit csinálok. Ahogyan a családomnak szoktam mondani, amikor nem tudok már futni, sétálok. Ha az sem megy, gurulok. Ha meg az sem, akkor majd valami más mozgás után nézek.”
Mostanra, hatvan felett persze lassított, ám éppen ezt tartja a hosszú élet egyik titkának, és ezt is üzeni a kezdőknek: kezdjenek lassan, építkezzenek fokozatosan, és akkor később sem égnek ki: „A futás életforma, nemcsak edzésforma.”
Csak tavalyról 13 ezer kilométer bizonyítja: hihetünk neki.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
