Mottó: Nem a távolság, az iram öl… (teljesítve: 153 kilométer)
Azt kérdezik, hogy hol tartok?
Nos, ha Budapesttől indultam volna, akkor ma megérkezem Szekszárdra, ugyanis a főváros és a Tolna megyei város között éppen annyi a távolság, mint amennyit a 496-os kísérlet eddigi tizenhét napján teljesítettem.
Szóval százötvenhárom kilométert kocogtam le.
Becsapós kép: sajnos, a mai futás nem volt ennyire idilli, de legalább szép volt az idő…
Csak a vicc kedvéért bepötyögtem a „gugliba”, hogy „Budapesttől 153 kilométerre…”, és erre a keresésre megkaptam a választ, hogy Budapest és Sajóhídvég távolsága ennyi autóval, míg légvonalban Óhíd települését célozhattam volna meg. Kapolcsra lejuthattam volna két keréken, például kerékpározva, ha százötvenháromezer métert akarnék gurulni. Somogyjád is érdekes, abból a szempontból is, hogy légvonalban „csak” 153, míg közúton ennél huszonhat kilométerrel több lenne a távolság, és szintúgy a legrövidebb úton (azaz egyenesen) Táskába is eljuthatok ugyanennyi kilométer megtétele után.
S apropó, ha már Táska…
A helyszínnel kapcsolatban találtam egy igazán ihletett összevetést is, ugyanis a netes keresőből azt is megtudtam, ha netán Táskáig gyalogolni szeretnék – és ugyebár ez már nincs messze a kocogástól -, akkor 33 óra 36 percre lenne szükségem a táv megtételéhez (a mai futóformámban a 153 kilométerhez amúgy 17 óra és 15 perc kellett).
Az egyetlen pozitívuma ennek a 17 kilométeres futásnak, hogy – lekocogtam…
Restellem, de annak utána kellett néznem, pontosan hol található Táska, igaz, annyit azért sejtettem, ha netán nyugat felé indulnék, akkor valahol a Balaton környékén kereshetném, és így is van, ugyanis a Wikipedia-bejegyzés alapján gyorsan kiderült, hogy Táska Somogy megye Marcali járásának községe.
Nos, annyit ígérhetek, ha a magyar tenger környékén járok, biztosan benézek az ősi magyar településre, amelyet írott forrás először 1268-ban említett, ellenben már az is örömhír, hogy ezzel az edzés utáni keresgéléssel a mai futásomnak legalább lett valami pluszhozadéka (a szenvedésen kívül, mert ez a tizenhét kilométer nagyon nem esett jól, de nem szeretnék itt sipákolni, úgyhogy erről a penzumról innentől inkább egy szót sem, amúgy is mesélnek helyettem a mellékelt adatok…), mégpedig az, hogy a gondolataimban máris körvonalazódik egy remek úti cél a 496-os kísérlet utánra.
Irány Táska?
S lehet, hogy futva?
Na, inkább ne szaladjunk ennyire előre…
(címlapfotó: Wikipedia)
A BLOGSOROZAT EDDIGI RÉSZEI:
16 km: A futás nem akkora szívás…
15 km: Lassan, de biztosan haladok a mélypont felé
14 km: Végre csapolhatnak a futók is!
13 km: Találkozás az igazi Jedivel
12 km: A nyűgös futó „szobra”
11 km: Számmisztika, avagy kezdek belegörbülni
10 km: Fuss, futballista, fuss!
9 km: Hajrá, hajnali futók!
8 km: Futóút a semmibe
7 km: Örülni az utolsónak is szabad!
6 km: Hosszú árnyék az éjszakában
5 km: Nem sikerült, megbuktam…
4 km: Szemét ügy négyezer méteren
3 km: Na, a vetkőzést inkább hagyjuk…
2 km: Kocogás a halál elől…
1 km: Versenyfutás a fürdővízért
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN- HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
