Mottó: Nem a távolság, az iram öl… (teljesítve: 496 kilométer)
Megcsináltam! Egy hónapon át mindennap futottam (oké, oké, kocogtam), mindennap egy kilométerrel növeltem a távot, és így a kezdő ezer métertől eljutottam a harmincegyezerig. Az ihletet Sean Conwaytől és Bognár Zoltántól kaptam, előbbi sporttárs Walesben, utóbbi Magyarországon teljesítette az összesen 496 kilométert, a legjobb útravalót pedig Buzgó József adta, aki edzőként és kollégaként egyedüliként és pillanatnyi habozás nélkül hitt a bolondériámban, a blogsorozathoz mottót adott, és tökéletes motivációként csak annyit mondott: megcsinálod!
Íme, az utolsó adatsor: a 31 kilométeres futásban is hoztam a 496-os kísérlet átlagát – jó volt, szép volt, éppen elég volt!
Első olvasatra és hallásra nem tűnik extrém kihívásnak napról napra előrébb jutni, pedig nagyon is fontos részlete ennek a vállalásnak, ha az ember már évek óta futással edzi magát, és pontosan tudja, hogyan viselkedik a teste öt, tíz, huszonegy és aztán huszonöt kilométer felett, illetve szintén tisztában van azzal, hogy ő maga ebben a bizonyos testben és fejben mit bír, képes-e felszabadultan, sőt örömmel viselni a harmincegy napos edzésmonotonitást.
A kihívásnak ugyanis nem az a célja, hogy megutáltassa, hanem inkább az, hogy a különleges kaland érzete révén még jobban megszerettesse a futást.
Az sem árt, hogy aki erre a cseppet sem rövid útra vállalkozik, úgy feszüljön neki már az első kilométernek is, hogy megfogadja, felfedezője is lesz az őt is körülvevő világnak – ergo, itt nem érdemes rohanni, versenyezni!
Úgy érzem, a blogsorozat harmincegy fejezetében mindent leírtam, amit a 496-os kísérlet felkínált és adott nekem, szakmai bölcsességeket senki se várjon, azon kívül, hogy ez a kihívás tanulságos edzéssorozat volt, ha másért nem, azért, mert minden egyes futásnak egyre nagyobb és nagyobb odafigyeléssel vágtam neki.
A feladat a félmaratoni táv felett élesedett be igazán, és az utolsó nekirugaszkodás, a harmincegy kilométer valóban a legkeményebb kihívás volt, úgyhogy innentől már aligha lépnék feljebb újabb és újabb ezer méterekkel.
Lejtők, emelkedők, nagy kanyarok, de a 496-os kísérlet egyenesen remek volt!
Amiben immár biztos vagyok, és ezt a tudást is a 496 kilométernek köszönhetem, hogy igaz az a divatos fogadkozások miatt sajnos közhellyé kopott tétel, miszerint az ember – önmaga képességeit és határait feszegetve – minden erőpróbát kiállhat. A harmincegy napos kihívás kapcsán a futós önmagam talán kevésbé került fókuszba (pontosabban remélem, hogy nem szenvedéstörténet lett a blogsorozatból), leginkább azért, mert számomra a világ rezdülései voltak fontosak, de… A záró fejezetben talán nem haszontalan, ha a blog olvasói – akiknek nagy-nagy tisztelettel és szeretettel köszönök minden biztató szót, erőt adó üzenetet, mert túlzás nélkül írhatom le, hogy az összes naphoz és lépéshez lendületet, valamint hitet adtak – itt, a sztori végén búcsúzóul picit jobban is megismerkednének a 496-os kísérlet alanyával, továbbá a futáshoz használt felszereléssel és a 496 kilométer összesített adataival.
Név: Vincze András
Kor: 56 év
Magasság: 182 centiméter
Súly: 93.5 kilogramm
Lábméret: 43
Futócipőméret: 45
Futózokni méret: 42
Sportmúlt: úszás, vízilabda, kosárlabda, labdarúgás, futás
Korábbi (sport)sérülés: légmell, keresztszalag-szakadás
Hobbifutómúlt: edzéstervek alapján 2017 júliusától
A 496-os kísérlet során használt…
Futócipő: Nike Pegasus 36
Futózoknik: Asics, Nike
Futópóló, -nadrág, széldzseki: Kalenji
Futósapka: Nike
Futókesztyű: Kalenji, Nike
Futómellény: Inov-8 Race Elite Vest (2 literes)
Futóöv: Aonijie
Futóóra: Coros Apex 46
Edzésnapló(k): Coros Training, Runalyze
Fejhallgató: Honor Choice
Frissítés: Isostar izotóniás por és powertabs, Isostar Energy Booster zselék, Aptonia (sótabletta)
A 496-os kísérlet során…
Futással eltöltött napok száma: 31
Lefutott kilométer: 496
Edzésidő: 59:38 óra
Leadott kalória: 47 972
És most itt a vége!
Célba értem!
Fantasztikus volt!
A blogsorozat korábbi részei:
30 km: Az „életsziget” mellől jelentem
29 km: Most már fütyüljek rá?!
28 km: Energiabomba sms érkezett
27 km: Ne gondolkozz, fuss!
26 km: A szurkolók jó fejek
25 km: Jég veled!
24 km: Üdv a háromszázas klubban!
23 km: Forró vizet a futóra!
22 km: Kacsákra azért nem számítottam
21 km: Mi legyen a konyhakredenccel?
20 km: Nyári zivatar
19 km: Szélvihar utáni Piedone-módszer
18 km: A hozzászólónak üzenem…
17 km: Nicsak, Táska közelében járok!
16 km: A futás nem akkora szívás…
15 km: Lassan, de biztosan haladok a mélypont felé
14 km: Végre csapolhatnak a futók is!
13 km: Találkozás az igazi Jedivel
12 km: A nyűgös futó „szobra”
11 km: Számmisztika, avagy kezdek belegörbülni
10 km: Fuss, futballista, fuss!
9 km: Hajrá, hajnali futók!
8 km: Futóút a semmibe
7 km: Örülni az utolsónak is szabad!
6 km: Hosszú árnyék az éjszakában
5 km: Nem sikerült, megbuktam…
4 km: Szemét ügy négyezer méteren
3 km: Na, a vetkőzést inkább hagyjuk…
2 km: Kocogás a halál elől…
1 km: Versenyfutás a fürdővízért
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
