Mottó: Nem a távolság, az iram öl… (teljesítve: 15 kilométer)
Ötödik nap – öt kilométer a táv.
Ez az ötös valamiért „bekattant” nekem, mondván, csak úgy, simán lefutni nem hoz majd semmi sztorira valót, ráadásul az előző részekben már volt mindenféle szocioizé: ruhamustra, pénzkérdés, kövérség és fogyás, szétdobált palackok és oldalukra dőlt elektromos rollerek, szóval most arra gondoltam, hogy ez a félórányi kocogás legyen picit lazább. Ráadásul ez a bizonyos ötös számomra babonásan jó szám, anno az 5-sel felcímkézett mezben futballozgattam BLSZ-csapatokban, öt már futótávnak sem utolsó, ötezer méterrel edzésen, versenyen, felmérésen is több mindent lehet kezdeni, és talán pont ez a határa a feladatos gyakorlatoknak, amikor picivel jobban pörgethető a láb.
Csakhogy én most még ennél is többet szerettem volna kihozni a mára rendelt öt kilométerből.
Néhanap látom, hogy vannak, akik képesek a futóórájuk által gyűjtött műholdas adatok segítségével egész kis műalkotásokat kocogni, így például autó-, virág- vagy házforma alakzatok üzennek a blogokban vagy az egyéb internetes oldalakra feltöltött felületeken, sőt, láttam már olyat is, hogy valaki szilveszterkor „megfutotta” a 2021-es számot a környező utcákat, tereket a megadott sorrendben végigkocogva – gondoltam hát, hogy a dagiformámra kísértetiesen hasonlító, hasas 5-ös szám futófirkálása és publikálása nekem is simán összejöhet.
Persze, igyekeztem alaposan felkészülni, egészen pontosan már-már mérnöki pontosságú segítséget kaptam a tájékozódáshoz, mégpedig egy négyzetrácsos „vaktérképet”, amelyen az ötös szám minden szára, s a köríve is méterre pontosan kimérhető volt: egy-egy négyzet ötven-ötven métert jelölt, az 5-ös hasa, a kocogás közbeni kanyarodás pedig a „kétszererszerpí” tétel alapján lett megálmodva.
Papíron baromi jól festett ez az egész – ahogyan az a fotón is látható.
Íme, a tervrajz! Remek „edzés- és tájfutótérkép” jött össze – kár, hogy a valóságban minden más volt, mint a papíron
Szépen kiporcióztam a bemelegítő szakaszt (1800 méter), aztán felvázoltam a „térképfutásnak” nevezett konkrét futórajzolást (1400 méter), és végül a levezetést (szintén 1800 méter), ráadásul a helyszín is tökéletesnek tűnt, ugyanis a manapság használaton kívüli gödi golfpálya dimbes-dombos, füves és széltében-hosszában hatalmas mezősége príma „rajzlapnak” tűnt.
Elméletben minden tökéletes volt.
A gyakorlati kivételezéssel akadtak gondok – mégpedig súlyosak…
Kora reggel ugyanis egy hirtelen ötlettől vezérelve módosítottam a futóórába „betáplált” métereken, hogy a kütyüm mindig csipogjon és jelezzen akkor, amikor fordulni vagy íveset kell majd futni, azaz 100, 250, 250 és 800 métert kellett (volna) kocognom ahhoz, hogy az álmodott 5-ös az edzés végén lehetőleg tökéletesen kirajzolódjon a Coros-edzésnapló térképén, s jómagam ezt a digitális futófestményt nagy büszkén a közönség elé tárhassam a 496-os kísérlet elnevezésű blogom ötödik napjáról szóló fejezetében.
Nos, a festménynek annyi..
A probléma az volt, hogy bár a számokat nagyon akkurátusan bepötyögtem a tréningnaptárba, azonban az izgalom, a várakozás kapkodásában csupán az órát felejtettem el szinkronizálni, így a csuklón viselt miniedzőm a korábbi adatokat (1800, 1400, 1800) csipogta el menet közben, vagyis azt sem tudtam, mi a franc jön most éppen, és így sajnos a legfontosabb részt, vagyis az 5-ös rajz útvonalát kénytelen voltam érzésre, az abszolút kezdő tájfutó vadkacsaösztönével és botladozásával prezentálni.
A végeredmény pedig itt látható a bloghoz csatolt térképfotón: a „Nagy Mű” végül „Nagy Krikszkraksz” lett.
Ovis firkának tökéletes! Azt hittem, príma lesz majd a műholdrajz, de csak összevissza futkostam… Amúgy rajtam kívül valaki látja ebben az izében az 5-ös szám körvonalait?
A kísérlet nem sikerült, ezt őszintén be kell vallanom, és ez az összevissza futásanalízis jó lecke arra vonatkozóan is, hogy az edzésekkel nem játszunk, még akkor sem, ha valami hirtelen jó ötletnek tűnik. Illetve a tanulság másik fele az, hogy kapkodva, újra- és újratervezve nem lehet nekiindulni a világnak, avagy ismeretlen terepet meghódítani kicsivel több előkészületet igényel, mint az edzésfordulók bepötyögése.
Egyvalamivel azért vigasztalhatom magam: a futófestményemre ráfoghatom, hogy avantgárd stílusban készült.
Sőt, most már tudom, milyen lehet meg nem értett művésznek lenni – de azért valaki elárulhatná, miként lehet szépen, valódi rajzra hajazóan „megfutni”, mondjuk azt, hogy 496…?
Nekem a kecses 5-öst sem sikerült.
(Ja, és aki a blog címe alapján arra gondolt, hogy máris feladtam a 496-os kísérletet, nagyon nagyot tévedett – ez az öt kilométer a gyönyörű futókörnyezetben maga volt a csoda, még akkor is, ha rajzolásból világ csúfságára megbuktam…).
A BLOGSOROZAT EDDIGI RÉSZEI
4 km: Szemét ügy négyezer méteren
3 km: Na, a vetkőzést inkább hagyjuk…
2 km: Kocogás a halál elől…
1 km: Versenyfutás a fürdővízért
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
